Az oktatás alapvető, de nem kizárólagos formája a tanítási óra. Időtartama korábban 90 és 120 között mozgott, de egy 1911-ben hozott porosz rendeletet mintául véve hazánkban is a 45 perces tanóra vált általánossá.
A reformpedagógiai iskolák képviselői azonban a kezdetektől támadták a tanítási órák rendszerét, rámutatva annak gyermekidegen voltára. Ennek a felfogásnak megfelelően náluk – és még néhány általános iskola alsó tagozatán is – a tanítási alapegységek hossza általában továbbra is 90 – 120 perc.
Megállapítható, hogy minél nagyobb szerepe van az iskolai munkában az önálló (egyéni és csoportos) tanulásnak, minél kevésbé elvárt egy oktatási időszak szoros tanári irányítása, annál szabadabban alakulnak az oktatási időkeretek. Ez a törvényszerűség érvényesül például akkor is, amikor egy „hagyományos” iskolában tanulókísérleti foglalkozás céljából „dupla órát”, azaz 90 perces tanítási időt alakítunk ki.
Ám bármely időkeretben dolgozunk is, megkerülhetetlen feladatunk lesz a tanóra önálló erőfeszítés révén történő megtervezése. Kész sémákat nem vehetünk át, ilyeneket ez a könyv sem tud és nem is szándékszik nyújtani, néhány irányadó támpontot azonban érdemes áttekintenünk.
FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM
Beke K. (1988): Jelentés a kontraszelekcióról. Magvető Kiadó, Budapest.
Borhidi A-né, Karkus Zs. (2005): A tanítási óra. In: Bodzsár, É. (szerk.): Kézikönyv a biológiatanítás szakmódszertanához. Trefort Kiadó, Budapest.
Katona A., Sallai J. (2002): A történelem tanítása. Tantárgy-pedagógiai összefoglaló. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Nádasi M. (2001): Adaptivitás az oktatásban. Comenius Bt., Pécs.
Nádasi M. (2003): Az oktatás szervezeti keretei és formái. In: Falus Iván (szerk): Didaktika. Elméleti alapok a tanítás tanulásához. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Nagy S. (1986): Az oktatáselmélet alapkérdései. Tankönyvkiadó, Budapest.
Wagner É. (2002): Tanulásszervezési lehetőségek a fizikaórán. In: Radnóti K., Nahalka I. (szerk): A fizikatanítás pedagógiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.