A biológiaoktatás szemléltetéséhez és gyakorlati vizsgálatokhoz gyakran szükséges biztosítanunk élő vizsgálati anyagot. A különböző élőlények esetében többféle lehetőség adódik a friss élő anyag biztosítására.
9.1.1. Tárolás hűtőszekrényben
A növényi anyagok egy része jól tárolható hűtőszekrényben akár több hónapon keresztül is (mélyhűtőben ne tároljuk ezeket). Ezek az anyagok (pl. burgonyagumó, vöröshagyma, sárgarépa, vöröskáposzta) jól használhatók szervezettani, élettani és biokémiai vizsgálatokban egyaránt. Felhasználásuk előtt kb. egy órával vegyük ki a növényi részeket a hűtőszekrényből.
Egyes gerinctelen élőlények hűtőszekrényben tárolva szintén életben tarthatók hosszú ideig is. Az alacsony hőmérsékleten az életjelenségeik lelassulnak, ezért különösen azokat az élőlényeket célszerű így tárolnunk, amelyek táplálását nem tudjuk megoldani. Szintén hasznos lehet egyes rovarlárvák (pl. szitakötőlárvák) esetében a hűtőszekrényben való tartás, mert így ezek nem alakulnak át, így sokkal hosszabb ideig vizsgálhatók.
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a gerinctelen állatokat az élőhelyükhöz hasonló környezetben célszerű tartanunk a hűtőszekrényben, például a talajlakó állatokat földet tartalmazó tárolóedényben. Ezek fedele ne záródjon légmentesen, hogy az állatok hozzájuthassanak a légköri oxigénhez.
A vízi gerinctelen állatokat kétféle módon is tarthatjuk a hűtőszekrényben. A kevésbé sérülékenyeket, pl. lószúnyoglárvák, tegzeslárvák, vízibogarak és poloskák jól tarthatók az élőhelyükről származó vizes növényi anyagok (pl. mohapárna, avar, hínárnövényzet) között. Ebben nem száradnak ki és a légkörből elég oxigénhez jutnak még az áramló vizekben élő nagyobb oxigénigényű taxonok is (pl. pataklakó tegzeslárvák). Az állatok egy része, pl. a lakócsöves tegzeslárvák, kétszárnyú lárvák ilyen körülmények között is kissé lelassult, egyébként viszont teljesen normális fejlődést mutatnak. Mások, mint például a ragadozó vízibogarak és vízi poloskák esetében, ez a megoldás a táplálás hiánya miatt csak átmeneti jellegű lehet. Az ily módon tárolt élőlények tartóedényeit legalább hetente át kell mosni hideg csapvízzel, hogy a keletkező, az állatok életben maradását veszélyeztető bomlástermékek eltávozhassanak.
A sérülékenyebb állatokat, pl. pataklakó kérészlárvákat vízzel telt edényekben célszerű tartanunk. Az edényben helyezzünk el az élőhelyről származó kevés vízinövényt, algás követ. Ezek táplálékforrásként és aljzatként is hasznosak lehetnek.
9.1.2. Vízminták és tenyészetek
Egysejtű szervezetek, mikroszkopikus méretű állatok és növények vizsgálatára a frissen begyűjtött vízminták a legalkalmasabbak. Ezek begyűjtésekor törekedjünk arra, hogy a mintavétel a vizes élőhely különböző részeiből (aljzat, parti zóna, nyílt víz) történjen. Erre azért van szükség, mert a különböző részeken más-más életközösségeket találunk. Az aljzat közelében található jelentősebb mennyiségű baktériumtömeg sok oxigént fogyaszt, ezért a gyűjtőüvegeinket nem tarthatjuk huzamosabb ideig lezárva. A vízmintákat árnyékos, de ne teljesen sötét helyre rakjuk úgy, hogy ne legyenek légmentesen lezárva. A begyűjtött mintákban néhány nap elteltével általában jelentősen csökken a fajgazdagság, néhány taxon képviselője válik dominánssá. Planktonháló alkalmazásával sűríthetjük a mintáinkat, ugyanakkor a nagyobb egyedsűrűség esetén nagyobb valószínűséggel lép fel az oxigénhiány a vízmintában, ami tömeges pusztuláshoz vezethet. Ezért a sűrítési eljárásokat célszerű csak a mikroszkópos vizsgálat előtt alkalmaznunk. A különböző hálók alkalmazása mellett kihasználhatjuk azt is, hogy a planktonikus véglények többsége pozitív fototaxissal jellemezhető, ezért ha a vízminta kisebb részét erős fénnyel megvilágítjuk, akkor ezek az élőlények itt fognak csoportosulni.
Ha nagy egyedsűrűségű egysejtű tenyészetet szeretnénk előállítani, akkor az alábbi receptet célszerű követnünk. Élő vízből vett félliternyi mintához adjunk az élőhelyről származó némi szerves törmeléket és néhány szelet vékony szelet nyers burgonyát, majd az egészhez öntsünk még néhány deciliternyi csapvizet. Az így beállított tenyészetet szobahőmérsékleten az üveg lezárása nélkül helyezzük el. A tenyészetben a gazdag szénhidrát forrás (keményítő) hatására tömegesen elszaporodnak a baktériumok, amelyek megfelelő táplálékbázist jelentenek az utánuk tömegessé váló kisebb csillósok számára. A tenyészetben kialakuló oxigénszegény környezet miatt a csillósok leginkább a vízfelszínen kialakuló baktériumhártya közelében csoportosulnak a beállítást követő 5–7. napon. Vizsgálat céljából a legkönnyebben úgy gyűjthetők be, hogy szemcseppentővel finoman megmozgatjuk a felületi hártyát, majd az itt hömpölygő egysejtűtömegből mintát veszünk. A felszín alatt néhány centiméterrel ekkor még egyáltalán nem találunk egysejtűeket, csak később, amikor a keményítőforrás és a baktériumtömeg csökkenésével ide is eljut a vízfelszínről beoldódó oxigén. A tenyészetben általában csak több hét után jelennek meg a nagyobb méretű, ezért jobban vizsgálható papucsállatkák. Az ezek tömegessé válásával kialakuló tenyészet értékes része a szertárnak, ezért érdemes fenntartani. Ügyeljünk rá, hogy a tenyészet ne száradjon ki és hetente helyezzünk be keményítőforrásként egy-egy vékony, apró szelet nyers burgonyát.
A vízi gerinctelenek esetében a hűtőszekrényben való tárolásnál sokkal ideálisabb elhelyezést jelenthet akváriumi tenyészetek beállítása, amelyre különösen az álló- és lassúfolyású vizekben élő fajok alkalmasak. Ennek az oka az, hogy esetükben a vízben oldott oxigén biztosítására gyakran elegendő a fotoszintetizáló hínárnövények jelenléte, esetleg egy díszhal-kereskedésből beszerezhető légporlasztó beállítása. Az elhelyezésükre szolgáló kisebb, akár néhány literes akváriumok aljára helyezzünk folyami kavicsot és ebbe ültessünk be vízinövényeket. Az állatok egy részénél (pl. piócák, nagyobb vízibogarak) fontos az akvárium résnélküli lefedése, mert különben az állatok kimásznak az akváriumból. A ragadozók esetében etetésre jól használható a díszhal-kereskedésekből beszerezhető élő eleség (vízibolha, kandicsrák, csővájóféreg, árvaszúnyoglárva). Az akváriumokban felgyülemlő elhalt szerves anyagon túlszaporodott baktériumok oxigénhiányt okozhatnak, ezért az akváriumokat alkalmanként át kell mosnunk hideg csapvízzel.
A gerinctelen állatok közül több faj iskolai tartása, szaporítása is egyszerűen megoldható. Ezek közül azoknak a tartására érdemes vállalkoznunk, amelyek nem védettek és egész évben biztosítani tudjuk a fenntartásukat. A másik fontos szempont az, hogy az élőlény szerepeljen a tananyagban és minél többféle jelenség szemléltetésére, vizsgálat elvégzésére legyen alkalmas. Tartózkodjunk az emberre veszélyes állatok (pl. skorpió) tartásától és azoktól, amelyek az iskolában elszabadulva károkat okozhatnak (pl. csótányok).
A trópusi élőlények közül könnyen tarthatóak az afrikai rózsabogarak és a botsáskák. Az előbbiek pollenpasztillákkal, míg az utóbbiak szeder- vagy rózsalevelekkel táplálhatóak. Ezeket télen is biztosítani kell a számukra. A botpoloskák az akváriumba helyezett homokba rakják petéiket, ezért az utódnemzedék megjelenésére csak akkor számíthatunk, ha a homokot nem távolítjuk el az akvárium tisztításakor.
A konkrét vizsgálati anyagok és élőlények begyűjtésére, tartására vonatkozó információk az irodalomjegyzékben szereplő kiadványokban találhatók meg.