Az óratervezet az egyes tanórák konkrét feladatterve. Hagyományosan óravázlatnak is hívják, de ez a megnevezés félrevezető, mert azt sugallja, mintha csak az óra vázlatos leírásáról lenne szó.
Az óratervezet a tervezési folyamat záró láncszeme, szerepe jelentős az óra eredményessége szempontjából. Színvonalán, felépítettségén, hatékonyságán múlhat gyakran egész munkánk sikere vagy kudarca. Az órai munka szervezése, irányítása véletlenszerű ötletekkel hosszabb távon nem lehet igazán hatékony, ezért az óratervezet általában még rutinos tanároknál sem mellőzhető (noha készítésére semmilyen írott szabály nem kötelez).
Ugyanakkor törekedni kell arra, hogy ezt a tervezést ne szorítsuk be merev formai előírásokba, kategóriákba. A tanítási folyamatban helye, értéke lehet adott esetekben a tervektől való eltérésnek, a tanári képességeket és készségeket fejlesztő rögtönzésnek is!
Az óratervezet keretében tervezzük meg, hogy egy adott tanórán melyik tananyagrészt dolgozzuk fel, milyen ütemezéssel, mely módszerek és eljárások alkalmazásával. Ehhez természetszerűleg felhasználjuk a választott tankönyvünket, de a munkánk lényege nem a tankönyv kijegyzetelése.
Felkészülés a tanórára
A tervezés alkotófolyamat, melynek bevezető lépése célszerűen az elméleti alapozás: mindenekelőtt fel kell frissítenünk az órán feldolgozni kívánt tananyaggal kapcsolatos ismereteinket. Ehhez segítségül hívhatunk szakkönyveket, bátran elővehetjük egyetemi jegyzeteinket, publikációkat gyűjthetünk a témával kapcsolatban. Lényeges, hogy kellő rálátásunk legyen az elméleti anyagra, és erre vonatkozó igényünket az évek során se veszítsük el. Ellenkező esetben fennáll a veszély, hogy idővel már csak a tankönyvi mélységben ismerjük a tananyagot; nem igényel hosszas magyarázatot, hogy ez milyen hatással lehet a tanári munka színvonalára.
Az elméleti felkészülés során természetesen meg kell ismerkednünk a tankönyv vonatkozó fejezetével is, össze kell vetni ismereteinkkel, eldönteni, mit, mennyit és hogyan fogunk belőle felhasználni. Nem szükséges a tankönyvben szereplő összes információt, kérdést, felvetést a tanóra keretében megbeszélni! A tanár feladata meghatározni, mit fog a tanítási időben részletezni, és mi az, amit a diákok otthon, önállóan sajátítanak majd el. Mindezt megkönnyíti, ha átgondoljuk azokat a fogalmakat (az átismétlendőket, a kibővítendőket és az újakat egyaránt), amelyeket az óra során érinteni fogunk, összegyűjtjük a témával kapcsolatos tantervi és érettségi követelményeket, és szem előtt tartjuk az elérendő (esetleg már a tanmenetben is megfogalmazott) legfontosabb céljainkat.
A tanórák azonban nem csak ismeretnyújtást biztosítanak. E keretek közt kell fejlesztenünk a gyerekek problémamegoldó képességét, fel kell készíteni őket az önálló ismeretszerzésre, rendszerező és elemző gondolkodásra. Az órán egy-egy részismeretet úgy kell feldolgozni, hogy az önmagában kerek egészet alkosson, ugyanakkor kapcsolható legyen a megelőző és következő órák anyagához.
Mindezek figyelembe vételével kerülhet sor az óra menetének megtervezésére, ennek keretében a követendő gondolatmenet felépítésére, az alkalmazandó tanári és tanulói tevékenységformáknak, valamint azok időarányainak megválasztására, a felhasználni kívánt szemléltetés átgondolására.
Az óratervezet elkészítése
Mivel a tanmenetben – tanárjelölteknél az ütemtervben – csak az óra címe szerepel, első feladat meghatározni, hogy milyen tartalmat szánunk az adott órán elsajátíttatni. Ennek alapján dönthetjük el, hogy milyen óratípusban akarunk dolgozni (tehát, hogy új ismereteket feldolgozó, gyakorló-alkalmazó, ellenőrző stb. óráról van-e szó, lásd a következő alfejezetben), milyen módszert, milyen eszközrendszert kívánunk alkalmazni, milyen időbeosztással. Azt, hogy milyen mélységben világítsuk meg a témát, azt a mindenkori országos és helyi követelményrendszerek határozzák meg.
Iskolán belül természetesen figyelembe kell venni a tanulócsoport adottságait, érdeklődését, pályaelképzelését. Kár lenne egy jó képességű társaság tehetségét nem kihasználni, de visszaélni sem szabad vele. Biztosra vehető az is, hogy a tartalmas, izgalmas órák visszahatnak az érdeklődésre, alakítják és segítik a gyerekek pályaválasztását.
A tanári gyakorlatban leggyakrabban előforduló, ún. vegyes típusú (új ismereteket feldolgozó, de tudásellenőrzést is magában foglaló) tanóra időbeosztása 45 percre például a következő lehet:
|
Szervezés, adminisztráció |
1 perc |
|
Tanulói kérdések és problémák megbeszélése |
3 perc |
|
Ellenőrzés |
10–13 perc |
|
Motiváció |
1 perc |
|
Új ismeretek feldolgozása |
25–28 perc |
|
Összefoglalás, otthoni feladatok kijelölése |
2 perc |
Természetesen az egyes egységek sorrendje eltérhet a fentiektől, így például az ellenőrzés beépíthető az új anyag feldolgozási menetébe, vagy akár történhet az óra végén is, ha a téma vagy a tanulócsoport jellege úgy kívánja.
Ha a tanóra időrendjében nem is az első mozzanat, a tervezést érdemes mégis az ellenőrzés átgondolásával kezdeni, mert ez segíthet abban, hogy áttekinthessük, mely ismeretekre van szükségünk az új és az előző órai anyag logikai összekapcsolásához (az ún. belső koncentrációhoz). A következő lépésben meg kell választanunk az alkalmazott ellenőrzési módszert (egyéni, csoportos, frontális stb.); ennek során figyelemmel kell lennünk arra, hogy ezek kellően változatosak legyenek (ne minden órán ugyanaz, és ne mindig ugyanúgy történjen), és az osztálynak is minél több tagját foglalkoztassuk. A feltenni kívánt kérdéseinket mindenképpen rögzítsük (a rögtönzésnek az ellenőrzés során van a legkisebb létjogosultsága)!
Fontos, hogy mielőtt elkezdjük az ellenőrzést, feltétlenül lehetőséget kell adnunk, hogy a tanulók feltehessék a tanulás során felmerült kérdéseiket, problémáikat. A válaszkeresés izgalmas közös munka is lehet. A gyakorlatban előfordulhat, hogy minderre nem elegendő 3 perc; ebben az esetben az óra egyéb részeinek ritmusán vagy egyes elemein kell módosítanunk. Elhagyni, kihagyni ezeket a fórumokat nem szabad, mert ezzel értékes visszacsatolási lehetőséget veszítenénk el! Ha volt, itt, az óra elején kell sort kerítenünk a házi feladatok megbeszélésére is.
A motivációs rész, bár töredéke a tanórának, jelentőségében nem lebecsülendő. A tanulás-tanítás ugyanis interaktív tevékenység, a tanár és a diák együttes munkája. Nem elég a mi lelkesedésünk, amellyel meg szeretnénk tanítani a diákoknak az általunk csodálatosnak és érdekesnek tartott anyagot, nekik is törekedniük kell az új ismeretek megszerzésére. Ehhez motiválni kell a gyerekeket.
Különálló órai elemként nem mindenki alkalmazza a motivációt, pedig ebben a formában hatékonyabban biztosíthatja, hogy felkeltsük a tanulók érdeklődését a folytatás iránt, érzékeltessük a tananyag kapcsolatát a mindennapi élettel, ösztönözzünk a megismerésre. Módszereink ebben is változatosak lehetnek: egy könyvábra, videórészlet, újsághír, TV-ben látott információ felidézése, kísérlet bemutatása, sőt még egy feladatlap megoldása is eredményes lehet. Az sem „szentségtörés”, ha irodalmi műből választunk részletet, a lényeg, hogy megragadjuk a tanulók figyelmét (azokét is, akik egyébként tárgyunktól „távolságot tartanak”).
Motivációt jelenthet az is, ha mi magunk foglaljuk össze néhány mondatban az előzményeket, s ezzel indítjuk az órát. Feltehetünk „provokatív” kérdéseket is (biológiából ilyen lehet a klónozás, a környezetszennyezés problémája, vagy bármely más aktuális vitaanyag, ami az adott témához kapcsolódik).
Az új ismeretek feldolgozásának tervezése során először gondoljuk végig, és alakítsuk ki az ismeretanyag logikai vázlatát: melyek azok a fogalmak, amelyek egymásutánjából kialakítható a jelenség, folyamat, struktúra egysége. Emeljük ki magunknak a megismertetendő új fogalmakat, és azokat a régebbről már ismerteket is, amelyekre építeni akarjuk az újat. Ezek adják az óra „gerincét”. Ezt egészítjük ki, bővítjük a kevéssé fontos, de a megértést segítő, a szemléletet bővítő részletekkel.
Ezt követően lépésről lépésre tervezzük meg, hogy az óra során kinek mi lesz a feladata, mi hárul a tanárra, és melyek lesznek a diákok teendői, részletesen megfogalmazva a kérdéseket, utasításokat, az alkalmazott módszereket és eszközöket. A szemléltetéshez használt kellékeket pontosan nevezzük meg, mert egy év múlva már nem biztos, hogy emlékezni fogunk arra, hogy mit is takar például a „dia” bejegyzésünk. Amennyiben szándékunkban áll táblavázlat vagy táblai rajz készítése is, részletesen le kell rajzolnunk azokat (terjedelmük miatt ajánlott külön lapon, nem a gondolatmenetbe ágyazva).
Célszerű kombinálni a módszereket és a szemléltetés típusait. Ha különböző csatornákon – auditív, vizuális – nyújtjuk az információt, segítjük a megértést és az elsődleges memorizálást. Vigyázzunk, ne váljon zsúfolttá az óra.
Fontos a tervezésnél a tematikus egység kisebb, gondolati részekre való tagolása. E részegységeknél nyílik alkalom arra, hogy meggyőződjünk, tudnak-e követni tanulóink, értik-e az eddigieket, van-e kérdésük, kiegészítésük. A tervezésnél figyelembe kell venni a gyermekek életkorát is; mennyi ideig képesek figyelni, koncentrálni. Az óra 45 percében sajátos figyelemgörbe tapasztalható. Ha kellően motiváltuk tanulóinkat, a középiskolások tudnak akár 30–35 percig is kitartóan figyelni (kisebbeknél ez az időtartam csak 20 perc körüli), ezt követően összpontosító képességük lankad, de rövid „lazítás” után ismét helyreáll. Úgy tervezzünk tehát, hogy ne erre a holtidőre jusson a legnehezebb fogalom. Az óra eredményességét sokszor még az is befolyásolja, hogy a nap hányadik órájában, vagy a hét melyik napján van.
Az összefoglalás szerepe a kiemelés, a tanultak szintézise, a tematikus látásmód kialakítása, annak tudatosítása, hogy az óra végi csengetés nem lezárás, hanem csupán rövid megállás a tanítási-tanulási folyamatban. Történhet kérdésekkel, feladatokkal, képességfejlesztő játékokkal, vázlatkészítéssel.
Kezdetben, amíg az időbeosztás terén még nem rendelkezünk elegendő gyakorlattal, előfordulhat, hogy korábban vagy éppen később végzünk (végeznénk) a megvalósítással, mint terveztük. Az előbbi esetben semmiképpen sem fejezhetjük be az órát! A hátralévő időt töltsük ki összefoglalással, vagy legyen olyan maximális tervünk (például időigényesebb szemléltetés), amit ilyen esetben alkalmazhatunk. Ha ellenkezőleg, kifutottunk az időből, egy kellő módon megválasztott fordulattal mielőbb le kell zárnunk az órát, nincs jogunk a diákok szünetét saját ügyetlenségünk miatt megkurtítani!
Az óratervezet formátuma nem kötött, ajánlatos azonban, hogy áttekinthető és a későbbiekben bővíthető legyen. Egy lehetséges változat az 3.1. táblázatban tanulmányozható. Ez a minta a 2.8. fejezetben szereplő tanmenet 27. órájához készült. Az „idő” rovat az adott egység befejezéséig eltelt perceket jelöli.
3.1. táblázat: Óratervezet minta
|
Az óra menete |
Tevékenység, módszer |
Szemléltetés, eszközök |
Idő |
|
I. Szervezés, adminisztráció |
|
|
2´ |
|
II. Tanulói kérdések megbeszélése |
|
|
4´ |
|
II. Ellenőrzés a) Tanári bevezető kérdések: - Hány üregű az ember szíve? - Mely üregekben halad oxigéndús vér? - Miért vastagabb a bal kamra fala, mint a jobb kamráé? - Honnan indul ki a tüdőartéria és milyen vér halad benne? b) Egyéni felelő (1 fő): Először egy szívmakett részeit (erek, üregek, billentyűk) kell kikérdeznie az osztály tagjaitól és értékelni az elhangzó válaszokat. Ezt követően önálló előadásban kell kifejtenie a szívbillentyűk működését. |
Ellenőrzés az egész osztályban (nem jegyre)
Egyéni felelés (érdemjegyre) |
szívmakett |
6´
14´ |
|
III. Motiváció A Vészhelyzet című sorozat egyik részlete, amelyben sürgősségi esethez „0, negatív” vérre van szükség |
Filmvetítés |
videofilm |
15´ |
|
IV. Új ismeretek feldolgozása a) Az emberi vér összetevői: a vérplazma és az alakos elemek fogalma, elkülönítésük centrifugálással. b) A vérplazma összetétele és funkciói 90% víz 10% oldott anyag: - gázok - tápanyagok (ionok és szerves molekulák) - bomlástermékek (karbamid, húgysav) - vérplazmafehérjék - hormonok
|
Frontális magyarázat
|
A tk. 109. oldalán lévő ábra
Táblavázlat
|
17´
21´ |
|
c) Az alakos elemek típusai, számuk, szerepük A tanulók a tankönyv szövege alapján önállóan kitöltenek egy üres táblázatot, amelynek fejlécei: az alakos elem neve, száma 1 mm3 vérben, termelődési helye, felépítése szövegesen és rajzzal (utóbbinak egyelőre csak helyet kell kihagyni), valamint funkciója.
d) Vérkenet vizsgálata Előre elkészített emberi vérkenetet kell megvizsgálni mikroszkóppal, és a látott sejteket az előbbi táblázatba berajzolni. (Ha nincs elég idő, mikrofotót vetítünk ki)
e) A vércsoportok elve Az AB0 vércsoportrendszer lényege a vörösvérsejteken található antigéntípusok bemutatásán keresztül |
Egyéni munka
Csoportmunka
Frontális magyarázat |
Tankönyv, 110. oldal
Mikroszkóp, kész vérkenetek (vagy: vérkenetről készült dia)
Táblai rajz |
30´
36´
44´ |
|
V. Összefoglalás, feladatkijelölés Mi lehet az oka, hogy 0-s vért kértek a filmben a sürgősségi esethez? Otthoni feladat: az Rh-vércsoportrendszer önálló megértése a tankönyv alapján |
Kérdés-felelet
|
|
45´ |