Az utóbbi évtizedekben a tantárgyak tanításának módszertanát többféle néven is illették a szakirodalomban. Elterjedt a szakmódszertan, szakdidaktika elnevezés, de gyakran hívják tantárgyi módszertannak, tantárgypedagógiának is. Az egyes elnevezések között elsősorban az a különbség, hogy használójuk melyik elemet tartja hangsúlyosnak: a pedagógiai összetevőket, vagy a szaktudományos tartalmakat.
A tantárgyi szakmódszertanok ugyanis olyan alkalmazott tudományok, amelyek önálló, de komplex diszciplínákként, interdiszciplináris jellegzetességeik miatt nem sorolhatók be valamely nagyobb tudomány résztudományaként. Létezik olyan felfogás, amely a pedagógia egyik résztudománya, a didaktika (oktatástan) egyik összetevőjének tekinti a szakmódszertanokat, ez azonban nehezen igazolható, mert a didaktikához hasonlóan számos más tudománnyal is hasonlóan szoros a kapcsolata, A szaktárgyi módszertanoknak ma már önálló (MTA által támogatott) kutatási és doktori programjai működnek. A szakmódszertanok – mint egyetemi tantárgyak – művelőinek felsőoktatási struktúrában elfoglalt helye sem a pedagógiai, hanem a szaktudományos intézetekben van.
A biológiatanítás szakmódszertanának célja az eredményes szaktanári munka (oktatás és nevelés) elősegítése. Feladata a hatékony biológiatanítási módszerek és eszközök felkutatása, rendszerezése, vizsgálata, fejlesztése. Mint felsőoktatási tantárgy áttekintést ad a biológia tanításának történetéről, a közoktatásban elsajátítandó biológiai ismeretanyagról, a tantárgy tanításának tervezéséről, a tanórai és a tanórán kívüli foglalkozások szervezési módjairól, a használható óratípusokról, módszerekről, taneszközökről.
A biológiatanítás szakmódszertanával kapcsolatban álló tudományokat a következőképpen csoportosíthatjuk:
- Biológiai tudományok. A szakmódszertan a biológiai tudományok kutatási eredményeinek átadására, és annak a tanulók tudományos világképébe illesztésére hivatott és vállalkozik. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a köznevelési intézményekben oktatott biológia tantárgy nem fedi le szorosan a biológia tudományok teljes vertikumát. Az iskolai tananyag a tudomány alapismereteit didaktikai és pszichológiai szempontok szerint (például a tanulók életkorához és előismereteihez igazodva) szervezi a mindenkori társadalmi igények szerint. Mindez sokszor megköveteli a tudományos tartalmak egyszerűsítését, átstrukturálását. Folyamatos kihívás a tantárgyi módszertanok számára, hogy új tanítási és tanulási módszereket fejlesszenek ki a szaktudományok rohamosan fejlődő eredményeinek átadására. Így például a molekuláris törzsfák alapján kirajzolódó új rendszertani kategóriák oktatására, a géntechnológiai módszerek megismertetésére stb.
Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a biológia tantárgy valójában már önmaga is integrált tantárgy: nemcsak a biológia tudományát, hanem az alkalmazott biológia tudományokat, mint például az orvostudomány és a környezettudomány több szeletét is magába foglalja.
- Pedagógia. A pedagógiai diszciplínák közül a szakmódszertan legszorosabb kapcsolatban a didaktikával van, ami az oktatás általános törvényszerűségeit kutatja. A biológia szakmódszertan a didaktika eredményeit a biológiai ismeretek átadása során alkalmazza. Így a didaktika a szakmódszertan keretében az adott tantárgy tanítására vonatkozó specialitásokkal ruházza fel a tanítási folyamat didaktikai törvényszerűségeit. Erőteljes hatással bír a tantárgyi szakmódszertanokra a neveléselméleti irányzatok és az életkorpedagógiák fejlődése is. Míg a XIX. században a szemléltetés és a magyarázat hatékony metódusait kereste a biológia szakmódszertana, ma többek között a kooperatív csoportmunka és a kutatás-, probléma- és projekt-alapú tanulás módszerei számítanak a leginkább fejlesztendő területeknek.
- Pszichológia. Mivel az oktatási-nevelési tevékenység mindig a tanuló lelki funkcióira történő hatásgyakorlást is jelent, ezért az nem végezhető eredményesen pszichológiai felkészültség nélkül. Elsősorban az általános, majd a fejlődés- és neveléslélektanra kell gondolnunk. A figyelem felkeltése, fenntartása, a tantárgyi attitűdök kialakítása mind olyan feladatok, amelyekhez pszichológiai eszköztárak szükségesek. A társtudomány fejlődésének hatása itt is tetten érhető: míg régebben a biológiaórákon is a presszió (tanulókra gyakorolt nyomás: fegyelmezés, elrettentés) volt a leggyakrabban használt (negatív) motivációs eszköz, ma már az indirekt, humanisztikus pszichológia eszközeinek használhatóságát kutatjuk.
- Oktatástechnika. Mivel a biológia tanításának elengedhetetlen módszere a szemléltetés, mindig is érzékeny volt az ezt segítő oktatástechnikai eszközök modernizációjára. A szinte évtizedenként megújuló oktatástechnikai eszközök forradalmasítják a szakmódszertant is. Az egykor használt epidiaszkópokról például ma már sokan nem is tudják, milyenek voltak ezek az eszközök. Ma a digitális táblák, a web2-es eszközök és az e-learning módszerek teljesen új megközelítésmódokat, a tananyag átstrukturálását, új oktatási módszerek bevezetését igénylik.
A leghelyesebb oktatási nevelési módszerek megválasztását az is segíti, ha tisztában vagyunk tanítványaink szociokulturális hátterével, az osztályközösségben elfoglalt szociometriai helyükkel. Ezek értelmezéséhez a pszichológia mellett a szociológia segítségére is szükség van.
A biológiatanítás során nem nélkülözhetők az ítéletalkotás, a következtetés szabályai, a bizonyítás és cáfolat eszközei és képességei sem. Ma már ezeket érettségi szituációban is tudni kell alkalmazni a tanulóknak. Azaz a szakmódszertan támaszkodik a logika tudományának ismeretrendszerére és törvényszerűségeire is.
FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM
Békefi I. (2000): A biológia tanításának története a tudomány fejlődésének tükrében. A Biológia tanítása. Módszertani folyóirat VIII.(5). 16-23.
Dobó G. (1987): A biológia tamtárgypedagógiája. Tankönyvkiadó, Budapest.
Kacsur I. (szerk., 1987): A biológia tanítása. Tankönyvkiadó, Budapest.