Skip navigation

10.2. E-learning

10.2.1. Az e-learning fogalma

Az e-tanulás tágabb fogalomkörébe beletartozik minden olyan tanítási-tanulási tevékenység, melyben alapvető szerepet játszanak az interaktivitásra lehetőséget adó számítástechnikai eszközök. Ennek alkalmazása széles körű, hiszen idetartozik a tantermekben végzett és számítógéppel segített tanulás, az IKT alapú távoktatás, az internetes előadás, az interaktív televíziós kurzusok, a multimédiás oktatóprogramok és a mobil informatikával támogatott oktatás. Az e-tanulás során megszüntethetők azok a tér- és időbeli korlátok, amik a hagyományos oktatást jellemzik. A tanár és a diák gyakran csak a virtuális térben találkozik, így az ilyen típusú tanuláshoz mindig nagyobb önállóság szükséges.

Az e-learning első magyarországi megjelenése az egyetemeken történt körülbelül az 1960-as évek második felében. A nyolcvanas években az egyre szélesebb körben elterjedő személyi számítógépek (PC) bekerültek az általános és középiskolákba, így már oktatási célokra is használták ezeket. Fejlettebb multimédiás lehetőségek, illetve kiterjedtebb hálózatok csak egy évtizeddel később jöttek létre.

„Az e-learning olyan, számítógépes hálózaton elérhető nyitott – tér- és időkorlátoktól független – képzési forma, amely a tanítási-tanulási folyamat megszervezésével hatékony, optimális ismeretátadási, tanulási módszerek birtokában a tananyagot és a tanulói forrásokat, a tutor-tanuló kommunikációt, valamint a számítógépes interaktív oktatószoftvert egységes keretrendszerbe foglalja, a tanuló számára hozzáférhetővé teszi” (Forgó 2009). Ez a meghatározás jól megvilágítja az e-tanulás lényegét, de a webkettő megjelenésével helyenként pontosításra szorul. A webkettes rendszerekben már nemcsak tartalomletöltőkként veszünk részt, hanem minden tag információközlő, tartalomközvetítő is. Az interneten keresztül blogok, fórumok és megosztó oldalak által valósul meg mindez, melyek azonban kontrollálatlan, sokszor moderálatlan források, ezért a tévedések, nem helytálló információk előfordulási valószínűsége nagyobb.

 

10.2.2. Az e-learning eszközei

A szinkron módszerek esetében a részt vevő felek (tanár és tanuló) időben egyszerre végzik a tevékenységet az adott kommunikációs csatornán keresztül, aminek köszönhetően gyorsan végbemegy a kétirányú információáramlás (pl. telefonos konzultáció, chat, webes előadás, szeminárium, videokonferencia, élő rádióadás vagy tévéműsor). Az aszinkron módszereknél a felek egymástól függetlenül végzik a munkaformákat, a diák önállóan feldolgozza az anyagot, megoldja a feladatokat, amiket elküld a tanárnak értékelésre.

10.2.3. Az e-learning formái

A távtanítás (teleteaching) hasonlít a hagyományos frontális előadásokra, melyben a szóbeli közlendők mellett szemléltető anyagok szerepelnek, azzal a különbséggel, hogy jelen esetben számítógép segítségével az interneten keresztül zajlik. Élőben követve kérdéseket is feltehetnek a tanulók és szinkron haladás történik, míg ezek rögzítése és későbbi megtekintése az aszinkron tanulásra ad lehetőséget.

A virtuális csoportmunka (telecooperation) leginkább webes fórumokon megy végbe, ahol egy tanár irányítása alatt a résztvevők közösen konstruálják tudásukat a kollaboratív munka során, megosztanak egymással tartalmakat vagy egy új digitális információcsomagot szerkesztenek meg.

Az internetes távoktatás (teletutoring) keretében a tutor szerepében lévő személy utasításai, instrukciói alapján a diák egyedül dolgozza fel a tananyagot, amelyről a későbbiekben beszámol.

A távtanulás (telelearning) határozott belső motivációt és elkötelezettséget, érdeklődést kíván, ugyanis ennek során teljesen autonóm módon gyűjti be a tanuló az információkat a netről, saját metodikájával feldolgozza és megtanulja.

Vegyes vagy komplex képzésnek (blended learning) nevezik azt az oktatási formát, ahol nagyjából azonos súllyal egyaránt jelen van a hagyományos tantermi oktatás és a távoktatás. Ezen belül jól lehet ötvözni mindkét tanítási forma előnyeit, hiszen van kontaktóra, személyes kapcsolat, de például a házi feladat beadása és értékelése az internet segítségével történik.

Az egyetemeken kialakított Virtuális Campus a legösszetettebb rendszer, amely támogatja az oktatók, a hallgatók munkáját, rengeteg funkció ellátására képes, éppen ezért számos elemet tartalmaz.