A tantermen kívüli foglalkozásoknak fontos részét képezik a növénytani terepgyakorlatok. Ezek lebonyolításakor a diákok számos olyan a tanteremben nem elsajátítható ismeretre tehetnek szert, amelyek alapját képezik a helyes biológiai szemlélet kialakításának.
A terepen elvégzett növényhatározás, növényfelismerés eredményeképpen a diákok megtanulják a határozás alapjait, valamint gazdagítják fajismeretüket. Tevékenységük során megismerik a növénytársulás jellemző fajait, az élőhely környezeti tényezőit jelző indikátorfajokat. A társulásidegen növények megjelenésével felismerhetnek degradációs hatásokat is a vizsgálati területen. Ezek a társulásra vonatkozó megállapítások kvalitatív jellegűek, különböző életközösségek összehasonlítását kevésbé teszik lehetővé. Ahhoz, hogy a területen élő növényfajok ismeretében a termőhely állapotára vonatkozóan pontosabb megállapításokat tehessünk, a növények meghatározása mellett szükséges a növényzetnek, vegetációnak az elemzése. Ehhez a cönológiai mintavételezést kel elvégeznünk.
A felvételezés első lépéseként kiválasztunk egy mintaterületet. Ennek alakja általában négyzet (kvadrát) és a méretét úgy kell megválasztanunk, hogy a területen élő fajok 70-80 %-át tartalmazza. A gyepekben ez általában 1-4 m2, a bokorerdőkben és cserjésekben 15 x 15 m, az erdőkben 20 x 20 m, vagy 25 x 25 m.
A vegetáció elemzéséhez készített jegyzőkönyvbe rögzítenünk kell a felvételezés helyszínét, időpontját, a mintaterületre vonatkozó adatokat (méret, lejtő iránya - kitettség, lejtőszög, társulás neve, tengerszint feletti magasság, alapkőzet, talajtípus, megfigyelhető antropogén hatások – pl. legeltetés, taposás). Ezután meghatározzuk és feljegyezzük a mintavételi négyzetben szereplő növényfajokat, valamint megbecsüljük az általuk borított terület nagyságát. A borítási értékeket megadhatjuk %-ban, vagy használhatjuk a Braun – Blanquet által kidolgozott egyszerűsített skálát is. Ez a következő:
r igen ritka, kis borítással, rendszerint egy egyed
+ szórványos, borítása 1% alatti
- a borítás 1-5% közötti
- a borítás 5-25% közötti
- a borítás 25-50% közötti
- a borítás 50-75% közötti
- a borítás 75% fölötti
A borítást legegyszerűbben 5 fokozatú skála alkalmazásával becsülhetjük. A mintavételi négyzet 1-20 %-át borító faj esetében a borítási érték 1, a 21-40%-át borítóé 2, és így tovább az 5 értékig.
A cönológiai felvételezés után adatainkat értékelő táblázatba, cönológiai tabellába rendezzük. A táblázat tartalmazza a kvadrát fajainak listáját és a fajok borítási értékeit.
A termőhelyi viszonyok becslésének további lépéseit már tantermi foglalkozás keretében is elvégezhetjük. Ennek első lépéseként megállapítjuk a listánkon szereplő fajok relatív ökológiai mutatóit (életforma, ökológiai igény, természetvédelmi érték), amit a növényhatározóból tudunk kikeresni. Ezután már a kiértékelő Excel táblázatok segítségével elvégezhetjük a mintavételi hely jellemzését az életforma összetétel, a relatív ökológiai mutatók és természetvédelmi értékek alapján.
11.1.1. Növénytársulások életforma összetételének vizsgálata
A növénytársulások jellemzésére fajösszetételük vizsgálata mellett hasznos információt nyújt ezek életforma összetételének elemzése. Az életforma elnevezés a századforduló neves botanikusától, Warmingtól származik, aki a növények azon morfológiai és élettani tulajdonságainak összességét értette ez alatt, amelyek segítségével ezek alkalmazkodtak környezetükhöz. Az első átfogó életformarendszer Alexander Humbold nevéhez fűződött. A számos később megalkotott rendszer közül a legelterjedtebbé a dán Raunkiaer beosztása vált. Itt az áttelelő szervek, a rügyek helyzetén, védelmi berendezésein alapszik a csoportosítás. A csoportosítás aszerint történik, hogy a rügyeket, mint a legérzékenyebb növényi szerveket milyen védelem biztosítja a téli hideg és a nyári szárazság ellen.
A legfontosabb életforma típusok:
- Phanerophyta: áttelelő szerveik magasan a talaj felett vannak (Ph)
Fák: MM
Cserjék: M
Félcserjék: N
- Chamaephyta: áttelelő szerveik kevéssel (10-30 cm) a talaj felett vannak (pl. törpe és kúszó cserjék) Ch
- Hemikryptophyta: Az áttelelő szervek a talaj felszínén, vagy közvetlenül alatta vannak. (pl. tőrózsa, tősarj, földbeni hajtás) H
- Kryptophyta: (K). Az áttelelő szervek a talajban vannak (Geophyton) (gumós, hagymás, gyöktörzses növények) G. Az áttelelő szervek a vízben, a víz fenéken vannak (Helophyton) HH
- Hemitherophyta: áttelelnek, de a második év végén elhalnak csak magvaik maradnak. Kétévesek. TH
- Therophyton: egyévesek. A kedvezőtlen időszakot mag formájában vészelik át. Th
- Epiphyta: Fákon élő növények E
Hazánk flórájára a következő életforma összetétel a jellemző:
Ph: 5,9%
Ch: 2,1%
H: 46,6%
G: 10,9%
HH: 6,05%
TH: 5,3%
Th: 21,8%
E: 1,35%
A fásszárú növények tömegaránya a mezofil erdőkben jelentős. A kryptophytonok aránya a nyári szárazságtól erősen befolyásolt sziklagyepekben jelentős. Az egyévesek aránya a trópusi sivatagok felé nőhet, de gyomosodásra, antropogén hatásokra is utalhat.
11.1.2. A növényzet indikátor értékeinek elemzése
Egy növényzettel borított területen a fajok jelenléte, tömege a termőhelyen ható tényezők függvénye. Ezeknek a tényezőknek az átlagos viszonyait a növénypopulációk minősége és mennyisége jelzi. Egy az élőhelyen bekövetkező drasztikus beavatkozás (pl. lecsapolás, tarvágás, tűz, túltrágyázás) a fajösszetételt, a mintázatot és a tömegviszonyokat is megváltoztatja.
A hazai flóra esetében a fajok relatív hő- (T) és relatív víz-igénye (W), talajreakció (azaz a talaj pH-ja) értéke (R) ismert, ezért az élőhely jellemzése során ezeket az adatokat használjuk.
Az ezen alapuló TWR analízist Zólyomi Bálint és munkatársai dolgozták ki 1400 fajra. Az egyes fajokhoz rendelt értékek nem méréssel állapították meg, ezek botanikusok tapasztalatain alapulnak és egymáshoz viszonyítva értelmezhetők, ezért is tekintjük ezeket az értékeket relatív értékszámoknak. (A teljes magyar flórára vonatkozóan Simon Tibor és Borhidi Attila egészítette ki az adatokat.) Segítségükkel jól kimutatható pl. a talajvízszint süllyedése miatt bekövetkező szárazodás vagy a talaj elsavanyosodása, a sófelhalmozódás, amely a savas esők, a helytelen trágyázás miatt alakulhatnak ki.
A T érték számai:
0= nem jellemző 4= tű- és lomblevelű elegyes erdők
1= tundra 5= lomberdő klíma
2= erdős tundra 6= szubmediterrán lomberdő
3= tajga 7= mediterrán, atlanti örökzöld erdő
A W érték számai:
0= extrém száraz 6= mérsékelten nedves
1= igen száraz 7= nedves
2= száraz 8= mérsékelten vizes
3= mérsékelten száraz 9= vizes
4= mérsékelten üde 10=igen vizes
5= üde 11= vízi
Az R-érték számai:
1= savanyú 4= meszes
2= gyengén savanyú 5= meszes, bázikus
3= közel semleges 0= nem jellemző
11.1.3. Növényállományok természetvédelmi értékének elemzése
A fajokat asszerint is csoportosíthatjuk, hogy mennyire utalnak a természetes, természetközeli, kissé vagy erősebben zavart növénytársulásra. Ezt veszi alapul a Simon Tibor által megalkotott természetvédelmi érték kategória (TVK), amelynek használata kezdőknek sem okoz gondot. A módszer alkalmazásával az egyes állományok természetességi, „jósági” állapotát gyorsan és egyszerűen meg tudjuk becsülni a növényzet alapján.
Az értékelés lényege az, hogy két főcsoportba osztja a növényfajokat. A „jó” fajok, természetes, természetközeli állományokra jellemző növények, míg a „rossz” fajok a degradált növényzetet indikálják.
Az I. főcsoport alcsoportjai:
Unikális fajok: különleges növényritkaságok, védettek, vagy fokozottan védettek U
Kiemelten védett növényfajok KV
Védett növényfajok V
Állományalkotók: olyan fajok, amelyek uralkodó szerepet játszanak a természetes növénytársulásokban E
Kísérőfajok: az eredeti flóra természetes fajai K
Természetes pionírok: egy élőhelyen elsőként megtelepülő növények TP
A II. főcsoport alcsoportjai:
Természetes zavarástűrők: a kismértékű zavarást (pl. kaszálást, taposást) elviselő növények TZ
Adventív fajok A
Gyomok: az erőteljes emberi tevékenység által megbolygatott élőhelyeken megjelenő növények GY
Gazdasági növények: kivadult, gyakran agresszíven terjedő termesztett növények G
11.1.4. Értékelés, számítás
Csoportrészesedés-számítás
A terepen felvett adatok értékelésének egyik módja a csoportrészesedés-számítás. Ennek során megállapítjuk, hogy az egyes kategóriáknak megfelelően találtunk-e és ha igen akkor hány fajt a mintaterületen. Ezt viszonyítjuk az összes fajszámhoz, mint 100%-hoz. Így az egyes kategóriákhoz (pl. W-érték 1,2,3, vagy TVK-érték U, E, TP) tartozó fajszámokat a teljes fajkészlethez képest százalékban adjuk meg.
Csoporttömeg számítás
Bonyolultabb, de pontosabb eredményt adó módszer a csoporttömeg számítás, amelynél nem csak a növényfaj jelenlétét, hanem a jelenlét mértékét is figyelembe vesszük. Ez esetben a terepen megbecsült borítási értékek (%) segítségével határozzuk meg az egyes kategóriákra jellemző % értékeket. Egy minta esetében összeadjuk a borítási százalékokat és az így kapott számra mint 100%-ra vonatkoztatjuk az egyes kategóriákra eső borítási % összegeket. Ha a +-tól 5-ig tartó skálát használjuk, akkor az átlag borítási %-al számolunk. Ezek a következőek:
+ 0,5%
- 3%
- 15%
- 37,5%
- 62,5%
- 87,5%
Az alábbiakban a Mecsek hegység két különböző élőhelyén elvégzett mintavételezés eredményei szerepelnek. A terepmunka az ELTE IV. éves biológia tanárszakos hallgatóinak közreműködésével, dr. Lenkei Irén, dr. Simon Tibor és dr. Láng Edit irányításával történt 1989 április 27 és 28-án.
11.1.5. Sziklagyep vizsgálata
Fajösszetétel és borítás vizsgálata
Mecsek hegység, Misina-csoport, Dömörkapu, Flóra-pihenő
- április 27.
Sziklagyep
Lejtőirány: délkeleti
Mintaterület: 2x2 m
|
Fajok |
Borítási % |
W |
TVK |
É |
|
sárga hagyma – Allium flavum |
10,5 |
0 |
K |
G |
|
sudár rozsnok – Bromus erectus |
40 |
2 |
E |
H |
|
béka madárhúr – Cerastium semidecandrum |
15 |
3 |
TP |
Th |
|
magyar szegfű – Dianthus pontederae |
2 |
2 |
K |
H |
|
farkaskutyatej – Euphorbia cyparissias |
2 |
3 |
Gy |
H-(G) |
|
barázdált csenkesz – Festuca rupicola |
20 |
2 |
E |
H |
|
tejoltó galaj – Galium verum |
5 |
3 |
K |
H |
|
vörös gólyaorr – Geranium sanguineum |
1 |
2 |
K |
H |
|
tarka nőszirom – Iris variegata |
1,5 |
2 |
V |
G |
|
karcsú fényperje – Koeleria cristata |
10 |
3 |
K |
H |
|
bársonyos árvacsalán – Lamium amplexicaule |
1 |
3 |
GY |
Th |
|
apró nefelejcs – Myosotis stricta |
1 |
2 |
TP |
Th |
|
mezei csormolya – Melampyrum arvense |
3 |
3 |
GY |
Th |
|
fürtös gyöngyike – Muscari neglectum |
62,5 |
2 |
K |
G |
|
orlai murok – Orlaya grandiflora |
1 |
3 |
TZ |
Th |
|
ernyős sárma – Ornithogalum umbellatum |
2 |
2 |
TZ |
G |
|
ezüstös utifű – Plantago argentea |
2,5 |
1 |
K |
H |
|
homoki pimpó – Potentilla arenaria |
10 |
0 |
K |
H |
|
selymes boglárka – Ranunculus illyricus |
1 |
2 |
K |
G |
|
adriai varjúháj – Sedum neglectum subsp. sopianae |
1 |
|
V |
Ch |
|
hasznos tisztesfű – Stachys recta |
1 |
1 |
K |
H |
|
sárga kövirózsa – Sempervivum hirtum |
35 |
0 |
V |
Ch |
|
korai kakukkfű – Thymus praecox |
15 |
1 |
K |
Ch |
|
nyúlkapor – Trinia glauca |
1 |
1 |
K |
H |
|
hártyás galambbegy – Valerianella pumila |
1 |
|
TP |
Th |
|
gamandor veronika – Veronica austriaca subsp. teucrium |
1 |
3 |
K |
H |
|
mezei árvácska – Viola arvensis |
15 |
4 |
GY |
Th |
Fajok száma: 27
Borítási % összege: 261%
Az Excel táblázat használata:
Az Excel táblázat kitöltésekor az egyes kategóriáknak megfelelően beírjuk a fajszámot és a borítási értékeket. Miután ezt megtettük a program kiírja a fajok számát, az összes borítást, és grafikusan is megjeleníti az eredményeket. A begépelés pontosságát ellenőrizhetjük úgy, hogy megnézzük egyezik-e a program által megjelenített fajszám és az összes borítás a jegyzőkönyvünkben szereplő értékkel. A következő lépésben megfogalmazhatjuk a tapasztalatok szöveges értékelését.
Életforma összetétel vizsgálata
|
Fajok száma: |
27 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Életformák: |
|
|
MM |
M |
N |
Ch |
H |
G |
HH |
TH |
Th |
E |
|
Fajszám: |
|
|
0 |
0 |
0 |
3 |
12 |
5 |
0 |
0 |
7 |
0 |
|
Borítási értékek: |
|
0 |
0 |
0 |
51 |
95,5 |
77,5 |
0 |
0 |
37 |
0 |
|
|
Csoport részesedés %: |
0 |
0 |
0 |
11,11 |
44,44 |
18,52 |
0 |
0 |
25,93 |
0 |
||
|
Csoport tömeg %: |
|
0 |
0 |
0 |
19,54 |
36,59 |
29,69 |
0 |
0 |
14,18 |
0 |
|
|
Összes borítás: |
261 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Természetvédelmi érték vizsgálata
|
Fajok száma: |
27 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
TV érték kategóriák: |
|
U |
KV |
V |
E |
K |
TP |
TZ |
A |
G |
GY |
|
|
Fajszám: |
|
|
0 |
0 |
3 |
2 |
13 |
3 |
2 |
0 |
0 |
4 |
|
Borítási értékek %: |
|
0 |
0 |
37,5 |
60 |
122,5 |
17 |
3 |
0 |
0 |
21 |
|
|
Csoport részesedés %: |
0 |
0 |
11,11 |
7,407 |
48,15 |
11,11 |
7,407 |
0 |
0 |
14,81 |
||
|
Csoport tömeg %: |
|
0 |
0 |
14,37 |
22,99 |
46,93 |
6,513 |
1,149 |
0 |
0 |
8,046 |
|
|
Összes borítás: |
261 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A vízigény értékelése
|
Fajok száma: |
27 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A vízháztartás számai: |
0 |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
||
|
Fajszám kategóriánként: |
3 |
4 |
9 |
8 |
1 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
||
|
Borítási értékek: |
|
55,5 |
19,5 |
131 |
38 |
15 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
|
|
Fajok gyakorisága %: |
|
11,1 |
14,8 |
33,3 |
29,6 |
3,7 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
|
|
A vízháztartás számai: |
0 |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
||
|
Csoporttömeg % |
|
21,4 |
7,53 |
50,6 |
14,7 |
5,79 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
|
|
Összes borítás: |
259 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
11.1.6. Gyertyános-tölgyes vizsgálata
Mecsek hegység, Zengő
- április 28.
Gyertyános-tölgyes
Lejtőirány: keleti
Lejtőszög: 5 fok
Mintaterület: 10x10 m
|
Fajok |
Borítási % |
W |
TVK |
É |
|
mezei juhar – Acer campestre |
0,2 |
4 |
K |
MM |
|
közönséges gyertyán – Carpinus betulus |
20 |
5 |
E |
MM |
|
csertölgy – Quercus cerris |
30 |
3 |
E |
MM |
|
kocsánytalan tölgy – Quercus petraea |
30 |
4 |
E |
MM |
|
erdei iszalag – Clematis vitalba |
8 |
5 |
K |
E |
|
húsos som – Cornus mas |
20 |
3 |
K |
M |
|
egybibés galagonya – Crataegus monogyna |
3 |
4 |
K |
M |
|
közönséges fagyal – Ligustrum vulgare |
0,2 |
4 |
E |
M |
|
vadrózsa – Rosa canina |
0,2 |
3 |
TZ |
M |
|
hamvas szeder – Rubus caesius |
0,2 |
8 |
TZ |
N |
|
ostorménfa – Viburnum lantana |
0,2 |
4 |
K |
M |
|
kapotnyak – Asarum europaeum |
3 |
6 |
K |
H |
|
olasz müge – Asperula taurina |
3 |
5 |
V |
G |
|
kányaharangvirág – Campanula rapunculoides |
0,5 |
5 |
TZ |
H |
|
bükkös sás – Carex pilosa |
0,2 |
4 |
E |
H |
|
odvas keltike – Corydalis cava |
12 |
6 |
K |
V |
|
galium sp. |
1 |
4 |
K |
H |
|
erdei gyömbérgyökér – Geum urbanum |
0,2 |
4 |
K |
H |
|
kerek repkény – Glechoma hederacea |
0,2 |
7 |
K |
H |
|
illatos hunyor – Helleborus odorus |
2 |
4 |
V |
H |
|
medvetalp – Heracleum sphondylium |
0,2 |
6 |
K |
H |
|
tavaszi lednek – Lathyrus vernus |
0,2 |
5 |
K |
H |
|
turbánliliom – Lilium martagon |
0,2 |
5 |
K |
G |
|
erdei gyöngyköles – Lithospermum purpureo-coeruleum |
0,2 |
3 |
K |
G |
|
egyvirágú gyöngyperje – Melica uniflora |
2 |
4 |
K |
G |
|
déli méhfű – Melittis melissophyllum |
0,2 |
3 |
K |
H |
|
kisvirágú pimpó – Potentilla micrantha |
0,5 |
4 |
K |
M |
|
szártalan kankalin – Primula vulgaris |
1 |
5 |
K |
H |
|
pettyegetett tüdőfű – Pulmonaria officinalis |
0,2 |
6 |
K |
H |
|
gumós nadálytő – Symphytum tuberosum ssp. angustifolium |
0,2 |
5 |
K |
G |
|
pirítógyökér – Tamus communis |
0,2 |
5 |
K |
G |
|
pongyola pitypang – Taraxacum officinale |
0,2 |
5 |
GY |
H |
|
borostyánlevelű veronika – Veronica hederifolia |
0,5 |
4 |
TZ |
Th |
|
gyepübükköny – Vicia sepium |
0,2 |
5 |
K |
H |
|
illatos ibolya – Viola odorata |
0,2 |
4 |
K |
H |
|
erdei ibolya – Viola sylvestris |
0,2 |
5 |
K |
H |
Az életforma összetétel vizsgálata
|
Fajok száma: |
36 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Életformák: |
|
|
MM |
M |
N |
Ch |
H |
G |
HH |
TH |
Th |
E |
|
Fajszám: |
|
|
4 |
6 |
1 |
0 |
16 |
7 |
0 |
0 |
1 |
1 |
|
Borítási értékek: |
|
80,2 |
24,1 |
0,2 |
0 |
9,7 |
17,8 |
0 |
0 |
0,5 |
8 |
|
|
Csoport részesedés %: |
11,11 |
16,67 |
2,778 |
0 |
44,44 |
19,44 |
0 |
0 |
2,778 |
2,778 |
||
|
Csoport tömeg %: |
|
57,08 |
17,15 |
0,142 |
0 |
6,904 |
12,67 |
0 |
0 |
0,356 |
5,694 |
|
|
Összes borítás: |
140,5 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Természetvédelmi érték vizsgálata
|
Fajok száma: |
36 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
TV érték kategóriák: |
|
U |
KV |
V |
E |
K |
TP |
TZ |
A |
G |
GY |
|
|
Fajszám: |
|
|
0 |
0 |
2 |
5 |
24 |
0 |
4 |
0 |
0 |
1 |
|
Borítási értékek %: |
|
0 |
0 |
5 |
80,4 |
53,5 |
0 |
1,4 |
0 |
0 |
0,2 |
|
|
Csoport részesedés %: |
0 |
0 |
5,556 |
13,89 |
66,67 |
0 |
11,11 |
0 |
0 |
2,778 |
||
|
Csoport tömeg %: |
|
0 |
0 |
3,559 |
57,22 |
38,08 |
0 |
0,996 |
0 |
0 |
0,142 |
|
|
Összes borítás: |
140,5 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A vízigény értékelése
|
Fajok száma: |
36 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A vízháztartás számai: |
0 |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
||
|
Fajszám kategóriánként: |
0 |
0 |
0 |
5 |
13 |
12 |
4 |
1 |
1 |
0 |
0 |
0 |
||
|
Borítási értékek: |
|
0 |
0 |
0 |
50,6 |
40,2 |
33,9 |
15,4 |
0,2 |
0,2 |
0 |
0 |
0 |
|
|
Fajok gyakorisága %: |
|
0 |
0 |
0 |
13,9 |
36,1 |
33,3 |
11,1 |
2,78 |
2,78 |
0 |
0 |
0 |
|
|
A vízháztartás számai: |
0 |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
||
|
Csoporttömeg % |
|
0 |
0 |
0 |
36 |
28,6 |
24,1 |
11 |
0,14 |
0,14 |
0 |
0 |
0 |
|
|
Összes borítás: |
140,5 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha összehasonlítjuk a gyertyános-tölgyes és a sziklagyep életforma spektrumát, akkor megállapíthatjuk, hogy a tősarjon, földbeli hajtáson áttelelők (H), a gumós, hagymás növények (G) közel azonos %-os valószínűséggel fordulnak elő a két társulásban (gyertyános tölgyesben 64%, a sziklagyepben 63%), de a sziklagyep borításának 66%-át, míg a gyertyános-tölgyesnek csak a 19,5%-át adják.
A sziklagyepben főleg kis relatív vízigényű fajokat találunk. A növények többségének relatív vízigény értéke 1-3 között van. Különösen a 2-es értékű növények borítása jelentős. A gyertyános-tölgyes fajai közepes vízellátottságot mutatnak. A fajok többsége a 4-5. kategóriába tartozik. A legnagyobb borítást a 3-as értékű növények érik el. A természetvédelmi-érték elemzése alapján elmondhatjuk, hogy mindkét élőhely természetközeli képet mutat. A Flóra-pihenőhöz sétaút vezet ami oka lehet a gyomok jelenlétének. A gyertyános-tölgyesben viszont elenyésző a degradációra utaló fajok száma.
11.1.7. Minta óravázlat
ÓRAVÁZLAT
A tanóra
- Témája: Növénycönológiai terepgyakorlat eredményeinek feldolgozása.
- Célja: A diákok a terepen az egyes mintavételi helyeknek megfelelően felírták az itt talált növények fajlistáját és borítási értékekeit. A kiértékelést viszont már célszerű egy tantermi foglalkozás keretében elvégeznünk, mivel ez a tevékenység szakkönyvek és számítógép használatát is igényli.
- Az eszközhasználat célja: a számítógép alkalmazása a kiértékelés egyik utolsó lépését, az adattáblázatok és a grafikonok megjelenítését segíti. A számítógéphasználat jelentősen lerövidíti az adatok feldolgozásához szükséges időt, a kész grafikonok pedig jól illusztrálják a kiértékelés eredményeként megfogalmazódó végső következtetéseinket.
A tanár előkészületei
- Hardver: két tanulónként egy - Windows alatt futó program futtatására alkalmas – számítógép, valamint az egyik számítógéphez kapcsolt projektor.
- Szoftver: Microsoft Excel táblázatkezelő program.
- Szükséges előismeretek: a Windows használatához szükséges ismeretek, billentyűzet, egér használata.
- Felkészülés: ellenőrizze, hogy minden gépen fut-e a program.
A tanuló előkészületei
- A tanuló szükséges előismerete: a terepi jegyzőkönyvek megléte.
- A tanuló informatikai előismeretei: tudja használni a Windows környezetben futó programokat (billentyűzet, egér használata).
A tanóra menete
- Jelentés, a tereptani jegyzőkönyvek meglétének ellenőrzése. A tereptani munkalapok adatlapjait célszerű úgy megszerkesztenünk, hogy ezen a fajnév és a borítási értékek mellett az életforma, a W és a TVK kategóriák feltüntetésére is legyen hely.
- Frontális munka keretében ismertetjük a diákokkal feladataikat.
- A diákok kettesével dolgozva kikeresik a növényhatározóból az egyes fajok életforma típusait, W és TVK értékeit. Minden csoport a mintavételen szereplő fajoknak csak az egyik jellemző értékét keresi ki, majd miután ezt megtették a lapon szereplő összes faj esetében, akkor a listát átadják a következő párosnak, akik folytatják a munkát.
- Amikor a fajlisták már minden esetben kiegészültek az életforma, a W és a TVK értékekkel, akkor megkezdődhet a számítógépes munka. Ennek első lépéseként a tanár ismerteti az értékelő program működését, használatát. Ezt célszerű projektor használatával, frontálisan lebonyolítani.
- A bemutatás után a diákok csoportmunkában kezdik számítógépre vinni az adatokat. Ez úgy történik, hogy egy mintavételi adatlapot teljes egészében egy páros dolgoz fel, az életforma, a W és a TVK értékekre is. Az adatok bevitele után grafikusan is megjelenítődnek az eredmények. A számítógépes feldolgozást célszerű úgy elvégeztetnünk, hogy több páros is feldolgozza ugyanazt a fajlistát, hogy a diákok által elkövetett hibák könnyebben kiszűrhetőek legyenek.
- Az adatbevitel után a tanár ellenőrzi a diákok munkáját.
- Az esetleges hibák megbeszélése és kijavítása után a diákok párosával értékelik a kapott grafikonokat.
- Frontális munka keretében a tanár projektor segítségével bemutatja az egyes mintavételi helyekre vonatkozó grafikonokat, és a párosok ismertetik, hogy milyen következtetéseket vontak le ezekből, az élőhelyre vonatkoztatva.
- A közösen megfogalmazott megállapításokat mindenki feljegyzi a füzetébe.
- Az órán tanultak összefoglalása, a tanulók munkájának értékelése. Házi feladat kijelölése.