7.3.1. A szakirodalom fogalma, fajtái
Minthogy az iskolában folyó tanári oktatómunkának nem egyszerűen a minél hatékonyabb ismeretátadás az elsődleges célja, hanem sokkal inkább az ismeretszerzésre, a világban történő eligazodásra való képesség kialakítása, megkerülhetetlenül szükség van arra, hogy a tanulók ne csak a tankönyvvel és azok segédleteivel találkozzanak a biológiaórákon.
A tankönyvi keretek túllépéséhez eszközül szolgálhatnak a szakkönyvek (amelyeknek jó része egyetemi, főiskolai jegyzet, tankönyv is egyben), az ismeretterjesztő könyvek, a folyóiratok és — megfelelő kontroll mellett — a világháló (ezeket együtt tekintjük a továbbiakban szakirodalomnak).
7.3.2. A szakirodalom kiválasztása, használata, a tanári és a tanulói könyvtár összeállításának szempontjai
A tanulók számára elsődlegesen rendelkezésre álló eszköz a tankönyv, és nem is írhatjuk elő, hogy ezen kívül kívánságunkra különféle szakirodalmakat beszerezzenek, közvetett módon mégis folyamatosan ösztönöznünk kell őket erre.
A legegyszerűbben úgy érhetünk el eredményt, ha a tanórákra rendszeresen könyveket, folyóiratokat viszünk be, és azokat módszeresen használjuk. Lehetnek könyvtári példányok is, de nagyobb hatást érhetünk el a sajátjainkkal.
Alapszabály, hogy frontális munka alatt a legritkább esetben adunk körbe irodalmat, bármennyire időtakarékos megoldásnak tűnik is. Fontos az is, hogy ne csak a képanyaga miatt használjunk szakirodalmat, a cél az, hogy elolvasásukra, használatukra ösztönözzünk.
Elavult megoldásnak tűnhet, de mégis eredményes módszer (középiskolásoknál is!), ha az órából 5-10 percet erre szánva felolvasunk az ajánlott könyvből (esetleg az arra alkalmas tanulóval interpretáltatjuk a részletet). Kiválóan alkalmasak e célra tudománytörténeti munkák, kutatási naplók, népszerű szerzők, pl. Gerald Durrell írásai. A legnagyobb siker, ha óra végén kölcsönkérik tőlünk a könyvet!
Az adott iskolában folyó tanítási rend függvényeként kisebb-nagyobb szervezőmunkát igénylő, de hatásos, figyelemfelkeltő megoldás egy könyvbemutató asztal berendezése. Ide az aktuálisan tárgyalt témakörrel kapcsolatos kiadványokat állíthatjuk ki úgy, hogy azokat a tanulók az óra előtt vagy után kézbe vehessék. A tanóra alatt pedig a szaktanár használhatja rendszeresen – és hosszas keresgélés nélkül – a köteteket.
A tematikus könyvbemutató mellett/helyett be kell rendeznünk egy állandó szaktantermi kézikönyvtárat is, melyben azon könyvek találhatók, amelyekre mind a tanárnak, mind a diákoknak szüksége lehet munka közben. Nemcsak megmutatnunk, gyakoroltatnunk is kell, hogyan keressenek meg adatokat a lexikonban, mire való a könyvek név-, hely- és tárgymutatója, tartalomjegyzéke, mi a bibliográfia.
A kézikönyvtárban a határozókönyvek, példatárak, praktikumok mellett minimális elvárás az általános Biológiai Lexikon, a Környezet- és Természetvédelmi Lexikon, az Uránia Növény- és Állatvilág (vagy hasonló, újabb kiadású enciklopédikus kézikönyv) és valamilyen anatómiai atlasz megléte.
A saját tanári kézikönyvtárunk kialakításakor törekedjünk a teljességre: lehetőleg minden tanított témakörhöz kapcsolódóan szerezzünk be irodalmat (szerencsés esetben ezt már egyetemi éveink alatt elkezdjük – és nem is fejezzük be életünk végéig). A kiválasztásnál a két legfontosabb szempont a könyv aktualitása, illetve az oktatásban való hasznosíthatósága legyen. Aktualitás alatt azt kell érteni, hogy az adott könyv tükrözi-e a tudomány aktuális állapotát. Tudomásul kell vennünk, hogy a biológia egyes területei olyan sebességgel fejlődnek, hogy az 5–10 évvel ezelőtti tudásunk, könyveink már elavultnak számítanak (különösen igaz ez a mikrobiológia, molekuláris biológia, növény- és állatrendszertan, viselkedésökológia, sejtbiológia, immunológia, az evolúciókutatás területén). A továbbképzések mellett ezzel csak úgy tudunk lépést tartani, ha időről időre beszerezzük a felsőoktatás újonnan megjelent tankönyveit.
A vonzó kiállítású ismeretterjesztő kiadványoknak is nagy hasznát vehetjük, ha ügyelünk a kiválasztásra: csak szakemberek által fordított, magyar szaklektorok által átnézett könyveket vegyünk meg!
Természetesen a biológiatanároknak is feladata, hogy a kézikönyvtárak mellett a közgyűjtemények, nagy szakkönyvtárak látogatásához is kedvet ébresszen, használatukat megtanítsa. Kiváló alkalom lehet erre például egy projektmunka keretében végzett kutatás.
A tanulói kiselőadás
A szakkönyvek használatának egyik leggyakoribb módja, de sokszor felelőtlenül alkalmazzák.
Már a témaválasztásnál lebegjen a szemünk előtt, hogy a tanítási-tanulási folyamatra vonatkozó felelősségünk egy darabját fogjuk átruházni egy tanulóra! A feldolgozott anyag ne legyen kulcsfontosságú, de marginális jelentőségű sem, viszont mindenképpen legyen érdekfeszítő (pl. humánetológia, génmanipulációk, új orvosi eljárások, biológiai hadviselés, stb.). A felkészülés alapjául szolgáló forrást „fésüljük át”, hogy a tanuló számára feldolgozható legyen. Ugyanakkor ne akadályozzuk meg, sőt biztassuk, ha a témához kapcsolódóan kiegészítő ötletet javasol (pl. verset mondana, filmrészletet vetítene stb.).
A felkészülés előtt mindig adjunk szempontokat, hogy világos legyen mi is a célunk a referátummal, mihez fog kapcsolódni az órán, mennyi időt szánunk rá, hová akarunk eljutni a segítségével. Ne sajnáljuk az időt arra sem, hogy előzetesen meghallgatjuk az elkészült kisbeszámolót, és korrekciót javasolunk, ha szükséges. (Egy esetleges kudarc mérhetetlen károkat okozhat a feladatra vállalkozó és az óra számára egyaránt.) Ne ragaszkodjunk a teljesen szabad előadáshoz („bemagolás” lehet belőle), de ne engedjük a felolvasást sem!
Végezetül: a hallgatóságnak is mindig adjunk szempontokat, amelyek a lényegre való odafigyelést szolgálják, és a végén soha ne feledkezzünk el a „produkció” értékeléséről, méghozzá az osztállyal közösen. Hibák esetén tapintattal, az elvégzett munka iránti tisztelettel javítsunk!
A kiselőadásokhoz, de szaktanári tájékozódáshoz is kiválóan alkalmasak a biológiával foglalkozó folyóiratok. Az Élet és Tudomány valamint a Természetbúvár a Kitaibel Pál Középiskolai tanulmányi verseny kötelező anyaga is. A biológia iránt komolyabban érdeklődő középiskolások (és a pedagógusok) pedig a Természet Világa számait forgathatják haszonnal. Ideális alapanyagok tablókészítéshez, témahetek, projektek kivitelezéséhez is.