A rajzás nyitányaként a dunavirág lárvabőrből előbújó nőstény szubimágói a partra repülnek, ahol párzóképes imágókká vedlenek és visszarepülnek a folyófelszín fölé.

A hímek vízfelszínt pásztázó, kereső repülése kompenzálja a más fajokra jellemző konkrét rajzáshely hiányát.

A vízfelszíni repülés igen jellegzetes eleme az, hogy a partvonalhoz közelítő dunavirágok a partra kirepülve megállnak és hirtelen visszafordulva a folyó középvonala felé repülnek.

A dunavirág és a tiszavirág rajzásában alapvető különbség, hogy míg a dunavirág napnyugta előtt kezdődő rajzása sötétedés előtt befejeződik, addig a tiszavirág rajzása mindig a naplemenete utáni besötétedés kezdetén, 20:00 óra körül indul, és közel 21:30-ig tart.