Dunavirág nőstények fénycsapdában (Fotó: Soós Dániel)
A dunavirág–félék (Polymitarcyidae) családjába sorolt dunavirág (Ephoron virgo) a tiszavirághoz hasonló életmódot folytat és esetenként vele egy élőhelyen fordul elő. Az imágók július végén és augusztusban rajzanak. A lerakott peték tavasszal indulnak fejlődésnek, a lárvák április közepén kelnek ki. A dunavirág korábban évtizedekre eltűnt a legtöbb szennyezett közép-európai folyóból, például a Rajnából és a Dunából. A vízminőség javulásának köszönhetően a 1990-es években jelentek meg újra tömegrajzásaik. A faj ásó típusú lárvái számos európai és észak-afrikai folyót népesítenek be, néhányban tömeges telepeket alkotva. A vízszűréssel táplálkozó lárvák U-alakú üregeket vájnak a folyómederbe, hogy a tracheakopoltyúik mozgásával keltett vízáramban lebegő szerves részecskékkel táplálkozzanak.
Dunavirág lárva kavicsos aljzaton (Fotó: Kriska György)
Életciklusukra egy ősz és tél közti késleltetett peteállapot jellemző. Ez azt jelenti, hogy az augusztusban lerakott petéik lesüllyednek az aljzatra és csak április közepén kelnek ki belőlük a mikroszkopikus méretű lárvák. Ekkor kezdődik meg az augusztusig tartó lárva növekedési periódus, melynek végén a felszínre úszó lárvákból előbújnak a szárnyas rovarok, a hím szubimágók és a kifejlett nőstények.
Hím dunavirág szubimágó vedlése
A rajzás nyitányaként a dunavirág lárvabőrből előbújó hím szubimágói a partra repülnek, ahol párzóképes imágókká vedlenek és visszarepülnek a folyófelszín fölé. A hímek a rajzás során gyorsan és egyenes vonalban repülnek közvetlenül a vízfelszín felett 2,5-5,0 cm magasságban, és ha egy nősténnyel találkoznak, akkor párzanak velük. A dunavirág hímek rajzáskor azt a benyomást keltik, mintha folyamatosan a lárvabőrből előbújó, azonnal párzóképes nőstényeket keresnék. A hímek vízfelszínt pásztázó kereső repülése kompenzálja a más fajokra jellemző konkrét rajzáshely hiányát. A vízfelszíni repülés igen jellegzetes eleme az, hogy a partvonalhoz közelítő rovarok már a part elérése előtt hirtelen visszafordulva a folyó középvonala felé repülnek, így a rajzás során a kérészek mindvégig a folyó felszíne felett a parttól több méteres távolságban tartózkodnak. A nőstények a rajzás kezdetén a hímekhez hasonlóan repülnek a vízfelszín felett, majd egyre magasabbra emelkedve megkezdik a folyó középvonala felett a folyásiránnyal szembeni néhány kilométeres kompenzációs repülésüket, amelynek végén a vízfelszínre ereszkedve lerakják petecsomóikat. A fentiekben leírt rajzási viselkedés jellemző a szintén folyólakó tiszavirágra is.
Dunavirág rajzás
A tiszavirág és a dunavirág rajzásában alapvető különbség, hogy míg a tiszavirág napnyugta előtt kezdődő rajzása sötétedés előtt befejeződik, addig a dunavirág rajzása mindig a naplemenete utáni besötétedés kezdetén, 20:00 óra körül indul, és közel 21:30-ig tart.
A dunavirág éjjeli rajzásakor az első nimfa - imágó átalakulások után 30-60 perccel a nőstények laza szerkezetű rajokba szerveződve megkezdik kompenzációs repülésüket a Duna középvonala fölött a folyásiránnyal szemben.
Dunavirág kompenzációs repülése
Mozgásuk során természetes viszonyok között a dunavirágok nem közelítik meg a partot, ugyanakkor a parton lévő mesterséges fényforrások erőteljesen vonzzák őket, így elhagyva a folyó középvonalát a partra repülnek és az ottani lámpák körül rajzanak a pusztulásukig. A kérészek e reakcióját pozitív fototaxisuk okozhatja, amit akár egy gyengébb fényű kézilámpával is ki lehet váltani.
Dunavirág rajzás Tahitótfalunál
A dunavirág rajzás haszonélvezője