Kísérleti beállítás Szokolyán (Fotó: Kriska György)
A nőstény csípő szúnyogokhoz hasonlóan a vérszívó nőstény bögölyök is vizuális és szaglási jelek alapján keresik az emlős gazdákat. A bögölyök számára csíkos mintázatú objektumok (csalitárgyak) kevésbé vonzók, mint a homogén fehérek, barnák vagy feketék. Így a lecsökkent bögölyvonzó képesség lehet az egyik oka a patás állatok csíkos vagy foltos szőrzetének. A patás állatok leheletük révén szén-dioxidot bocsátanak ki, míg ammónia származik bomló vizeletüktől. Mivel a gazdakereső nőstény bögölyöket erősen vonzza a szén-dioxid és az ammónia is felmerül a kérdés, hogy a csíkok és foltok bögölytaszító hatását ellensúlyozhatják-e a bizonyos szagingerek.
Az 1. kísérletben használt ragacsos fehér (A, D), fekete-fehér csíkos (B, E) és fekete (C, F) gömbök (A-C) és hengerek (D-F). A ragadós tesztcélok elrendezése (G) ammóniával és (H) ammónia nélkül. (I) Műanyag palack, amelynek dugójában öt kis lyuk van, és ammóniaoldatot tartalmaz ammóniaforrásként (Fotó: Kriska György)
A kérdés megválaszolásához két terepi kísérletet végeztünk, amelyekben homogén fehér, fekete és fekete-fehér csíkos háromdimenziós tárgyak (gömbök és hengerek) és lómodellek bögölyvonzását tanulmányoztuk. Az 1. kísérletben különböző tárgyak vizuális bögöly vonzóhatását vizsgáltuk.
Ammóniaforrással kiegészített csalitárgyak (Fotó: Kriska György)
Az eredmények azt mutatták hogy a csíkos objektumok sokkal kevésbé voltak vonzóak a gazdát kereső nőstény bögölyök számára mint a homogén fehér vagy fekete célpontok, még akkor is, ha bögölycsábító szén-dioxidot és ammóniát bocsátottak ki. Bár a szén-dioxid és az ammónia növelte a vonzott bögölyök számát, ezek a vegyszerek nem győzték le a csíkos mintázat bögölytaszító hatását. Ez a kísérleti eredmény jól mutatja, hogy a csíkos testszőrzet mennyire erős vizuális védelmet jelent a vérszívó bögölyök támadásai ellen.
Homogén fekete, fekete-fehér csíkos és fehér háromdimenziós tárgyak Szokolyán (Fotó: Kriska György)
Csapdázott bögölyök a fekete csalitárgyakon (Fotó: Kriska György)
A fehér, fekete-fehér csíkos és fekete ragadós csalitárgyak által befogott nőstény bögölyök száma ammóniával és anélkül az 1. kísérletben. A hím bögölyök nem kerültek csapdába
A 2. terepkísérletet július 2012-ben végeztük 10. és szeptember 12. között Szokolyán. A kísérletben két pár lómodellt használtunk. Mindegyik párban a fekete-fehér csíkos lómodellt, az úgynevezett álzebrát és a fekete lovat álló testtartásban helyeztük el a füves talajon és ezeket rovarfogó ragaccsal kentük be. Az egyik párost szén-dioxid és ammónia forrással is elláttuk, míg a másik páros közelében csak szén-dioxid forrás volt.
Fekete-fehér csíkos (A) és fekete (B) ragacsos lómodellek szén-dioxiddal és ammóniával a 2. kísérletben. (C) Az ammóniaforrás egy műanyag palack volt, a dugójában öt kis lyukkal, feltöltve ammónia oldattal. (D) A szén-dioxid egy gáztartályból származik. (E) A folyamatos szén-dioxis kibocsátást gázbuborékokkal ellenőriztük, amelyek akkor látszottak, amikor a gumicső végét egy palack vízbe helyeztük. (F) Szén-dioxiddal és ammóniával csalizott ragadós lómodellek elrendezése. (G) Csali nélküli ragadós lómodellek elrendezése (Fotó: Kriska György)
Horváth Gábor, Egri Ádám és Blahó Miklós felcsalizzák a fekete lómodellt (Fotó: Kriska György)
Az 1. és 2. kísérletben a ragadós csalitárgyak (gömbök és hengerek, lovak és álzebrák) csak nőstény bögölyöket fogtak be. Ebből és az optikai méréseinkből arra a következtetésre jutottunk hogy ezek a tárgyak vizuálisan jól utánozták a bögölyök gazdaállatait.
Az 1. kísérletben a legtöbb bögölyt a ragadós fekete csalitárgyak csapdázták: 89% (N = 622) ammóniával, és 90% (N = 773) ammónia nélkül. A fehér objektumok csak 7,4%-ot értek el (N = 52) ammóniával és 7,2%-ot (N = 62) ammónia nélkül. A kísérlet eredményei azt mutatják, hogy az ammónia jelenlétében is megmaradt a csalitárgyakra jellemző bögölyvonzóképesség.
A 2. kísérletben a ragacsos fekete lómakettek sokkal több bögölyt fogtak be, mint az álzebrák, függetlenül az ammóniától és a szén-dioxid ellátástól. Az ammóniával ellátott fekete ló modell 200 (88,5%), míg a szagtalan fekete ló modell 100 (95,2%) bögölyt csapdázott. Az ammóniával ellátott és szagtalan álzebrák viszont csak 26 (11,5%), illetve 5 (4,8%) bögölyt fogtak be. Az ammóniaforrás közelében álló álzebra lényegesen több bögölyt ejtett csapdába (26 db), mint a szagtalan álzebra (5 db). A 2. kísérletből arra a következtetésre jutunk, hogy bár az ammónia kibocsátás és a szén-dioxid növelte a fekete ló modellek vonzerejét az álzebrák továbbra is megőrizték bögölytaszító képességüket.
A fekete-fehér csíkos és fekete ragadós lómodellek által befogott nőstény bögölyök száma ammóniával és szén-dioxiddal vagy anélkül a 2. kísérletben. A hím bögölyök nem kerültek csapdába
Az 1. kísérletben használt ragacsos fehér csalitárgyak (gömbök és hengerek) gyakorlatilag polarizálatlan fényt vertek vissza, függetlenül a fényviszonyoktól (árnyékos vagy napsütötte). Ugyanez igaz volt a ragacsos csíkos csalitárgyak fehér csíkjaira is. Másrészt a ragacsos fekete csalitárgyak erősen lineárisan polarizált fényt tükröződtek Brewster-szögben. Ugyanez igaz a ragadós csíkos tárgyak fekete csíkjaira is. A 2. kísérletben használt ragacsos fekete és zebracsíkos lómodellek polarizációs jellemzői a csalitárgyakéhoz hasonlóak voltak.
A 2. kísérletben használt napsütötte ragacsos fekete és fekete-fehér csíkos lómodellek képalkotó polariméterrel mért polarizációs mintázatai (Fotó: Horváth Gábor)
Kriska György, Horváth Gábor és Egri Ádám a felcsalizott álzebrával (Fotó: Blahó Miklós)
Forrás