Skip navigation

Vízreszállás reggel, délben, este

Tompacsípős csíkbogár (Dytiscus dimidiatus) (Fotó: Kriska György)

Amikor a vízirovarok számára a túlnépesedés, és/vagy túlzott felmelegedés és/vagy kiszáradás miatt kedvezőtlenné válik az általuk lakott víztest, tömegesen kelnek szárnyra és keresnek új élőhelyeket. Az új vizes élőhely keresését az évszakok változása is előidézheti, így például az őszi időszakban olyan áttelelésre alkalmas mélyebb vizek keresése jellemző, melyek télen nem fagynak be fenékig. Tavasszal viszont sok vízirovar könnyebben felmelegedő és a napfény által jobban átvilágított sekélyebb vizeket keres, melyek táplálékban gazdagabbak, miáltal kedvezőbbek utódnemzedékeik kifejlődéséhez.

Ökológus berkekben általánosan elfogadott, hogy a vízirovarok vándorlási szokásaira hatással van egyes ragadozók (madarak és denevérek) életritmusa, a hőmérséklet, a szélsebesség és a levegő páratartalma. A madarak nappal jelentenek veszélyt a repülő vízirovarokra, mikor azok jól láthatók a nagy fényintenzitás miatt, a denevérek ezzel szemben főként este vadásznak rájuk. A vízirovarok repülésére a levegő túl alacsony és túl magas hőmérséklete egyaránt kedvezőtlen, hiszen előbbi esetben nem tudnak kielégítően működni a szárnyizmaik mozgását szabályozó biokémiai és biofizikai mechanizmusok, utóbbi esetben pedig könnyebben kiszáradhatnak. Ha egy vízirovar fél-egy órán belül nem talál vizet, teljesen kiszárad és elpusztul. A vízirovarok röptét ezen kívül röptüket nehezítve az erős szél is befolyásolja.

Csupán ezen ökológiai megfontolások alapján az alkonyat tűnik ideálisnak a vízirovarok vándorlására, hiszen naplemente környékén a levegő nyugodtabb, annak hőmérséklete alacsonyabb, relatív páratartalma pedig magasabb, mint nappal, továbbá a fényerősség gyors csökkenése miatt a madarak is nehezebben észlelhetik repülő zsákmányaikat. Hasonló okokból a hajnali órák ugyancsak kedvezőek lehetnének a vízirovarok repülésére, de figyelembe kell venni, hogy a léghőmérsékletnek éppen napkelte előtt van a napszakos minimuma. A deleléskor uralkodó magasabb hőmérséklet, alacsonyabb relatív páratartalom, erősebb helyi szelek és a madarak általi nagyobb predációs veszély miatt ugyanakkor a delelés környéki időszak kifejezetten kedvezőtlennek tekinthető a vízirovarok vándorlása szempontjából.

Mindezek fényében meglepő az a felfedezésünk, hogy a vízirovarok napszakos vándorlásának fajtól függően reggel, délben és alkonyatkor van maximuma, a vízirovarok zöme pedig főleg reggel és/vagy napnyugtakor vándorol.

A vízirovarok vándorlási szokásainak alapos vizsgálatát földre kiterített, több m2 felületű fekete műanyag fóliákkal végeztük magyarországi vizes élőhelyeken.

Csabai Zoltán nagyméretű fényes fekete fóliát helyez ki a terepkísérlet során

Mivel a vízirovarok a vízfelületeket polarotaxissal, vagyis a vízről visszaverődő fény vízszintes polarizációs iránya alapján azonosítják, ezért számukra a fekete fóliákról visszavert erősen és vízszintesen poláros fény vizet jelent, miáltal a víznek hitt fóliákra szállnak le, ahonnan pedig óránként összegyűjthetők a nap 24 órájában. Ilyen monitorozással sikerült kimutatnunk, hogy a vízirovarok (78 vízibogár és 21 vízipoloska faj) napszakos vándorlásának négy fő típusa létezik: A vándorlási aktivitásnak (i) egyetlen maximuma van reggel, vagy (ii) egyetlen maximuma van alkonyatkor, vagy (iii) egy kisebb maximuma van délben és egy nagyobb napnyugtakor, vagy (iv) egy nagyobb maximuma van reggel és egy kisebb naplementekor.

E napi vándorlási csúcsok menetrendszerűen ismétlődnek változatos körülmények között is, nem köthetők a napközben szabálytalanul változó léghőmérséklethez, relatív páratartalomhoz, szélsebességhez, illetve a ragadozók jelentette fenyegetéshez, jóllehet ezek is éppen délidőben, napkeltekor, illetve napnyugtakor minimális vagy maximális mértékűek.

A vízirovarok napszakos vándorlási ritmusának négy típusa a Helophorus brevipalpis (piros), Sigara lateralis (sárga), Enochrus bicolor (zöld) és Helophorus aquaticus/aequalis (kék) fajok példáján

A vándorló vízirovarok egyedszáma két jellegzetes napi csúccsal rendelkezik: az első kora délelőtt 9 és 10 óra között, a második pedig alkonyatkor 20 és 21 óra között, emellett pedig további kisebb csúcsok is jelentkeznek a délután folyamán (13 és 14 óra, illetve 16 és 17 óra között). Késő éjszaka, illetve hajnal előtt a repülési aktivitás minimális. A fajok száma napnyugtakor (19 és 20 óra között) és délben (12 és 13 óra között) a legnagyobb, valamint egy kisebb maximummal rendelkezik napkelte idején (5 és 6 óra között). A vízirovarok elsősorban délidőben, a Nap legnagyobb elevációszögei mellett, illetve napnyugtakor, azaz a Nap legkisebb elevációszögei idején repülnek.

A fekete műanyagfólián tömegesen leszálló vízirovarok egyedszámának (kék) és fajszámának (vörös) változása a nap egyes óráiban

Terepi képalkotó polarimetriai vizsgálatokkal azt is igazoltuk, hogy a legfontosabb ökológiai tényező, ami megmagyarázza a vízirovarok napszakos repülési aktivitásának általunk megfigyelt három maximumát, az a vízfelületek tükröződési-polarizációs sajátságainak napszakos változása, a fent említett ökológiai paraméterek közül pedig a léghőmérséklet a legjelentősebb befolyásoló tényező. A vízi rovarok tehát akkor vándorolnak, amikor a vízfelületek tükröződési polarizációja és a hőmérséklet ezt lehetővé teszi számukra. Felfedezésünk a vízirovarok vándorlásának ökológiáját teljesen új megvilágításba helyezi, mivel kiderült, hogy e rovarok napszakos repülési aktivitását túlnyomó részt a polarizációlátás vezérli.

A vízfelületek tükröződési-polarizációs tulajdonságai függenek a megvilágítási körülményektől, az aljzat anyagától, az oldott szerves anyagoktól és a megfigyelés irányától. A vízirovarok akkor képesek azonosítani potenciális élőhelyüket, ha a visszavert fény polarizációfoka elég magas, polarizációs iránya pedig a vízszinteshez közeli. E két feltétel leginkább a Brewster-zóna irányába nézve teljesül, sötét víztesteknél a Naphoz képest bármely irányban egész nap, világos vizeknél azonban csak a Nap, illetve az antinap felé tekintve napkelte és napnyugta idején. Napközben a világos vizek polarizáció alapú érzékelhetősége olyan alacsony, hogy a polarotaktikus vízirovarok figyelmét könnyen elkerülhetik. Mindez kielégítő magyarázatot ad arra, hogy miért repülnek tömegesen a vízirovarok reggel, délben és napnyugtakor.

A hanyattúszó poloska gyakran változtatja vízi élőhelyét

Forrás

Csabai Z., Boda P., Bernáth B., Gál J., Kriska Gy., Horváth G. (2005) Sarkított világ. Vízreszállás reggel, délben, este. Élet és Tudomány 60: 1550-1551

Horváth G., Csabai Z., Boda P., Bernáth B., Gál J., Kriska Gy. (2005) Sarkított világ. A vízirovarok “polarizációs napórája”. Élet és Tudomány 60: 496-499