Az ökológiai csapda haszonélvezői: madarak és pókok
Tömegtegzessel táplálkozó nagy fakopáncs az ELTE épületfalán (Fotó: Pereszlényi Ádám)
A poláros fényszennyezés másodlagos hatásai akár előnyösek is lehetnek, mikor bizonyos állatok (például pókok, madarak, denevérek) azokkal a polarotaktikus rovarokkal táplálkoznak, melyeket a poláros fényszennyező források vonzottak magukhoz. Közismert, hogy az utcai lámpákhoz odacsalt éjszakai rovarokra pókok, békák, gyíkok, madarak és denevérek vadásznak, ami egy másodlagos következménye a hagyományos (nem poláros) ökológiai fényszennyezésnek. Hasonló jelenséget figyeltünk meg több különféle poláros fényszennyező forrásnál is: a földre terített mezőgazdasági fényes fekete műanyag fóliák által odavonzott polarotaktikus rovartömeg barázdabillegetők rajait vonzotta, mely madarak levadászták le a fóliák fölött repülő és azokra leszálló rovarokat. Ezáltal e fóliák úgy működtek, mint hatalmas madáretetők. Azt is megfigyeltük, hogy a barázdabillegetők összeszedegették a patakok mellett húzódó aszfaltutak fölött rajzó és párosodó polarotaktikus kérészeket.
Tapasztalataink szerint a budapesti Duna-part épületeinek üvegfelületeinél a tavasszal tömegesen rajzó tegzesek nagy számban vonzanak házi verebeket (Passer domesticus) (A-B. ábra), széncinegéket (Parus major) (C-D. ábra), szarkákat (Pica pica) (E-F. ábra) és barázdabillegetőket (Motacilla alba) (G-H. ábra), mely madarak tervszerűen fogdossák össze az üvegfelületekre leszálló és ott rajzó rovarokat.
Függőleges üvegfelszínek által odavonzott tegzeseket (Hydropsyche pellucidula) fogyasztó madarak. (A, B) Házi veréb (Passer domesticus). (C, D) Széncinege (Parus major). (E, F) Szarka (Pica pica). (G, H) Barázdabillegető (Motacilla alba)
Tapasztalataink szerint a budapesti Duna-part üvegépületeinél tömegesen rajzó tegzesek nagy számban vonzanak házi verebeket, széncinegéket, szarkákat és barázdabillegetőket is, mely madarak tervszerűen fogdossák össze az üvegfelületekre leszálló és ott rajzó rovarokat, amelyekkel bizonyos pókok is táplálkoznak. Ugyanakkor e madarak elfogyasztják e pókokat is, amelyek így nemcsak ragadozók, hanem egyben zsákmányok is a poláros fényszennyező épületeknél kialakuló táplálkozási hálózatban.
Tegzesek (A, D) és nyolclábú ragadozóik az ELTE épület homlokzatán (Fotó: Kriska György)
Az ELTE dunaparti üvegépületeinél a dunai tömegtegzes rajzásakor elsőként 2015-ben, majd 2016-ban és 2017-ben is sikerült megfigyelnünk nagy fakopáncs (Dendrocopos major) párok rendszeres megjelenését. A nagy fakopáncsok a fentebb említett madarakhoz hasonlóan szintén az üvegfelületekre leszálló tegzesekkel táplálkoztak.
Az ELTE dunaparti üvegépületnél dunai tömegtegzes (Hydropsyche pellucidula) egyedekkel táplálkozó nagy fakopáncs (Dendrocopos major). (A-D) A nagy fakopáncs az ablakok mellett a téglafalba kapaszkodva közelíti meg az üvegfelületre leszállt rovarokat. (E-F) A téglafal és az épület peremek jó kapaszkodó és leszállóhelyet biztosítanak a fakopáncs számára (Fotó: Pereszlényi Ádám)
A szóban forgó rovarevő madarak számára első közelítésben előnyt jelent a poláros fényszennyező forrásokhoz odavonzott polarotaktikus rovarok tömege, ami időszakos és térben jól körülhatárolt, bő zsákmányforrást jelent. Ezt különösen a szarkák képesek kiaknázni, nem lévén természetes ellenségeik az épületek környékén. Másrészről viszont a tömegrajzó tegzesek által odavonzott fészekrabló szarkák megnövekedett predációs veszélyt jelenthetnek a többi madárfajra. Ez a helyzet egy tipikus ökológiai csapda kialakulását eredményezheti a verebek, barázdabillegetők és széncinegék számára: (i) A poláros fényszennyező üvegfelületekhez vonzódó polarotaktikus tegzesek tömege a közelbe csalja az említett madarakat. (ii) E madarak tojást raknak az üvegépületek közelében a bőséges rovarzsákmánynak köszönhetően. (iii) A szarkák és a városi környezettel együtt járó egyéb ragadozók, pl. kóbormacskák elpusztíthatják a barázdabillegetők, verebek és széncinegék fiókáit. (iv) Ez utóbbi hatást tovább súlyosbíthatja, hogy az időszakosan (a tegzesrajzáskor) megjelenő táplálékbőség elmúltával a madarak a fiókák kikelése után már nem találnak a területen elegendő táplálékot az utódok felneveléséhez. Ezáltal tehát egy kezdetben előnyösnek tűnő élőhely egyes madárfajok esetében később kifejezetten hátrányosnak bizonyulhat az utódnemzedék túlélése szempontjából.
A nagy testű szarka és a dolmányos varjú is táplálkozik a bőséges rovarzsákmányból a folyóparti épületeknél (Fotó: Kriska György és Pereszlényi Ádám)
Forrás