Nőstény bögöly a H-csapda csalitárgyán (Fotó: Kriska György)
A vízszintesen poláros fényt reflektáló csalitárgyakkal operáló bögölycsapdáink diadalútja hirtelen torpant meg egy különös eset kapcsán. Egy nyáreleji esős időszakban, egy bivalykarám közelében éppen különleges rovarfogó tenzidoldatokat teszteltünk folyadéktálcás bögölycsapdáinkban, mikor megdöbbentő dolog történt.
Havasi András új típusú tenzidoldattal tölti fel a folyadéktálcás bögölycsapdákat (Fotó: Kriska György)
Nagyreményű folyadéktálcás bögölycsapdáink szinte egyetlen bögölyt sem fogtak. Annak ellenére mondtak csődöt, hogy a terület igen fertőzött volt bögölyökkel, amit egyértelműen jelzett a bivalykarám mellett felállított H csapda bögölyökkel telt gyűjtőedénye.
A H-csapda megvédte a bivalyokat a bögölyöktől (Fotó: Kriska György)
Az eredményekből úgy tűnt, hogy adott viszonyok között nem működnek a vízfelszínt utánzó bögölycsapdáink. Persze, ha jobban belegondolunk érthető a dolog, hiszen csapadékos időszakban sokfelé találhatnak vizet a bögölyök, így sokkal kevésbé lesznek vonzók vizet imitáló csapdáink. Az viszont nem volt világos, hogy a H-csapda miért fogott sok bögölyt, mikor a benne lévő csalitárgynak, a fényes fekete gömbnek csak a felső és alsó része vert vissza a bögölyök számára vonzó vízszintesen poláros fényt. Ám volt még egy különös, megmagyarázásra váró jelenség. Folyadéktálcás csapdáinkkal ellentétben a H-csapda csak nőstény bögölyöket csapdázott. Nemüket a fejük anatómiai jellemzői alapján lehetett meghatározni a hímeknél a bal és a jobb összetett szem felső részei érintkeznek, míg a nőstényeknél egy keskeny sáv választja el ezeket.
A hím bögölyöknél a bal és a jobb összetett szem felső részei érintkeznek egymással (Fotó. Kriska György)
A nőstény bögölyök összetett szemei között keskeny sáv látható a fej tetején (Fotó. Kriska György)
A rejtélyes jelenségnek csak egy magyarázata lehetett. A H-csapda által befogott bögölynőstények nem víznek, hanem gazdaállatnak látták a csalitárgyat, a fényes fekete gömböt. Valójában azért szálltak rá, mert vért akartak szívni. Miután belátták, hogy ez nem lehetséges felröppentek a gömbről és a sátras csapdába kerültek.
Bögölynőstény a fekete gömb felszínén (Fotó: Kriska György)
Most már tudtuk, hogy a bögölynőstények támadását a fekete gömb látványa váltotta ki. Már csak az volt a kérdés, hogy a fekete gömb alacsony fényintenzitása, tehát hogy fekete, vagy pedig az, hogy poláros fényt tükrözött, tehát a fényessége volt-e a kulcsinger. Szerencsére terepkísérletekkel meg lehetett válaszolni a kérdést.
Sátras csapdák matt fekete és fényes fekete csalitárggyal (Fotó: Kriska György)
Az 1. kísérletünkben egy lovastanyán vizsgáltuk fekete gömb alakú csalitárgyak felületi érdességének/fényességének hatását a sátorcsapdák vonzerejére. Az egyik csapdában a csalitárgy egy matt fekete gömb, míg a másikban egy fényes fekete gömb volt.
A sátras csapda csalitárgyai: matt fekete és fényes fekete gömbök (Fotó: Kriska György)
A fényes gömb egy közönséges strandlabda volt, amelyet feketére festettünk. A matt gömb pedig egy matt fekete filccel bevont strandlabda volt. A két csapdát egymástól 20 m-re állítottuk fel egy nagy karám közelében, ahol lovakat tartottak. A csapdához vonzódó bögölyök a csalitárgyon landoltak, és miután felrepültek innen csapdázódtak a sátor csúcsán található áttetsző műanyag tartályban.
A 2. terepkísérletben alkalmazott sátorcsapdák (Fotó: Kriska György)
Egy 2. kísérletetben az egyik sátorcsapdában matt fekete hengert, míg a másikban egy fényes fekete hengert alkalmaztunk csalitárgyként. A fényes henger egy fekete műanyag vödör volt, a matt henger pedig egy matt fekete filccel borított vödör.
Fekete filccel bevont vödör, mint csalitáárgy a sátras csapdában (Fotó: Kriska György)
Az 1-2. kísérletben a fényes fekete gömb- vagy hengeres csalitárgyakkal ellátott sátorcsapdák sokkal több bögölyt fogtak be, mint a matt fekete csalitárgyakkal felszereltek. Ez a fogási különbség csak azzal magyarázható, hogy az azonos alakú (gömb vagy henger) matt és fényes vizuális csalitárgyak eltérőek a bögölyök számára. Mivel a matt és fényes csalitárgyak fényereje és színe hasonló (fekete) volt, ezek eltérő vonzereje csak a csalitárgyról visszavert fény eltérő polarizációs jellemzőivel magyarázható.
Fényes fekete és matt fekete csalitárgyakkal ellátott sátrascsapdák és a csalitárgyak polarizációs mintázatai (Fotó: Horváth Gábor)
A csalitárgyakról tükröződő fény polarizáció iránymintázatában nem volt különbség, viszont a matt feketék gyengén, míg a fényes fekete csalitárgyak erősen poláros fényt vertek vissza. Ezért megállapíthatjuk, hogy a bögölyök vizuális vonzódását a csalitárgyról visszavert fény polarizációjának mértéke, a polarizációfok szabályozta, nem pedig a polarizáció iránya. A bögölyök ilyen viselkedése egy újfajta polarotaxis, amely a visszavert fény polarizációfokán alapul.
A 3. kísérletben kihelyezett polárszűrős tesztfelületek (Fotó: Kriska György)
A 3. kísérlet során a polarizáció irányának bögölyvonzásra gyakorolt hatását vizsgáltuk vízszintes és függőleges tesztfelületek esetében. A 6 db homogén sötétszürke csalitárgy úgy készült, hogy matt fehérre festett falapokra lineárisan polarizáló lapokat, polárszűrőket rögzítettünk.
3 tesztfelületet egy vonal mentén, egymástól 5 m-re helyeztünk el függőlegesen, 1 m-rel a talaj felett. A másik 3 tesztfelületet vízszintesen fektettük le a talajra, egymástól 5 m-re. A vízszintes és függőleges vizsgálati felületek vonalai közötti vízszintes távolság 1 m volt. Mind a 6 vizsgálati felületet átlátszó rovarfogó ragasztóval vontuk be. A tesztfelületek fényessége, színe (sötétszürke) és polarizációs foka (100%) megegyezett, de a polarizáció iránya eltérő volt a polárszűrők eltérő fényáteresztési irányai miatt.
A 3. kísérlet tesztfelületeiről készült polárszűrős fotók (Fotó: Kriska György)
A 3. kísérlet eredményei azt mutatták, hogy az erősen poláros függőleges tesztfelületek vonzereje a bögölyök számára azonos volt, függetlenül a visszavert fény polarizáció irányától. Ugyanez igaz a 3. kísérletben használt vízszintes tesztfelületekre is. A függőleges tesztfelületek csak nőstény bögölyöket, míg a vízszintesek nőstény és hím egyedeket is befogtak. Ez azzal magyarázható, hogy a függőleges tesztfelületek gazdaállatokat imitáltak, amelyeket csak azok a nőstény bögölyök támadtak meg, akik vért akartak szívni.
A vízszintes tesztfelületek megfelelő látószögből nézve vízszintesen poláros fényt reflektáltak, így vízfelületet utánozva hím és nőstény bögölyöket is vonzottak.
Egy kék vashordó is megtéveszthet polarizációs sajátságai révén egy gazdaállatot kereső nőstény bögölyt (Fotó: Kriska György)
Forrás