A 21. század embere számára az egyik legnagyobb kihívás, hogyan őrizze meg maga és utódai számára az életfeltételeit biztosító természeti környezetet, hogyan biztosítsa megváltozó életmódja, környezete ellenére testi, lelki és szociális egészségét.
Már az 1970-es években több nevelési konferencia (Stockholm 1972, Tbiliszi 1977) foglalkozott a környezeti nevelés jelentőségével, felismerve, hogy az iskola nagymértékben hozzájárulhat a felnövekvő generációk környezettudatos szemléletének alakításához.
Az alapvető fordulatot az 1992-es Riói világkonferencia jelentette, ahol vezető szakemberek és politikusok megállapodtak abban, hogy a Föld mai mértékű kihasználásának és szennyezésének véget kell vetni. Meg kell oldani, hogy a jelen kor társadalmai csak olyan mértékig elégítsék ki igényeiket, hogy az ne veszélyeztesse az eljövendő generációk életlehetőségeit. Ez a fenntarthatósági elv (fenntartható fejlődés, fenntartható fogyasztás) a pedagógiában úgy jelenik meg, hogy az ismeretanyag átadása mellett a környezeti nevelés hangsúlyt fektet arra is, hogy a tanulók olyan életvitelre legyenek képesek, amely a jövő érdekeit is szem előtt tartja.
A környezeti hatások ismerete amiatt is fontos, mert az egészségi állapotra ható tényezők között szerepük kiemelkedő. Míg becslések (Kapitány-Németh 2003) szerint az egészség fenntartását az öröklött genetikai háttér 20, az egészségügyi ellátás minősége 15 százalékban determinálja, addig a környezeti hatások szerepe 30, az egészségmagatartásé pedig 35 százalék.
Felismerve, hogy az utóbbi két tényező alakulásában az iskolai nevelésnek kiemelkedő szerepe van, a környezeti- és egészségnevelési ismeretek már az 1995-ös Nemzeti Alaptantervbe is bekerültek. A környezeti neveléssel foglalkozó szervezetek 1998-ban megalkották a Környezeti Nevelési Stratégiát, amelynek elemei beépültek a közoktatás tanterveibe is. Bár többször fölvetődött, hogy a környezettan, az egészségtan vagy a környezetvédelem önálló tantárgyként jelenjen meg az oktatási rendszerben, ez csak néhány iskolában valósult meg.
Az aktuális tantervek a környezeti- és az egészségnevelés feladatait mindegyik tantárgyban megjelenítik, de legnagyobb arányban a biológia tartalmazza ezeket. 2004-től ez abban is tükröződik, hogy a tantárgy hivatalos neve „Biológia és egészségtan”.
FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM
Kapitány K., Németh G. (szerk., 2003): Életmód-Egészség. Természet Világa Természettudományi Közlöny Különszám. 134. évf. II. különszám, Budapest.
Schróth Á. (szerk. 2004): Környezeti nevelés a középiskolában. Trefort Kiadó, Budapest.
Szerényi G. (szerk., 1994): Környezeti nevelés a szakkörön. Alapítvány a Magyarországi Környezeti Nevelésért, Budapest.
Vízvári L. (szerk., 2010): Egészségtan. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.